Elég eklektikus zenét játszik az amerikai (Buffaloból származó) Herod, mely csapat mintha nem tudná eldönteni, hogy most melyik stílushoz is vonzódjon jobban. Alapvetően ugye ez egy metalcore zenekar, tehát van benne hardcore, dallamos ének és dallamos gitárszólók, üvöltés, nyolcvanas évekbeli metalriffelés, kicsi thrash, és kissé egyforma dalok.
Pont ez a nagy eklektikusság a zenekar veszte, karakter nélküli a zenéjük, nincs igazi kapaszkodó, az a "hallgatható, de minek" kategória. Pedig egy ilyen énekesért sok hazai zenekar ölni tudna, és valahogy mégsem működik. Nagyítóval kellett keresni valamit, amire picit felkapom a fejem, először ez a negyedik dal végén történt meg, na, ez a szigorúság jól áll a zenekarnak, ebből kellene több.
Korrekt munka, de nem érezném hiányát, ha nem lenne. Több izgalmat ide! Hiába emlegetnek a biográfiában olyan neveket, mint a Metallica, a Megadeth, a Pantera, az Iron Maiden és a Judas Priest. Nem igazán értem, hogy keveredtek ide ezek a nevek, bár lehet, hogy ilyen poszterek voltak a szobájuk falán, na mindegy. Halvány ez még ahhoz, hogy ledöntsön a lábamról.
