Az első album idején óriási fan voltam. A másodikkal kiegyeztem, mert bár kommerszebbre sikerült, továbbra is jelen volt benne a banda legtöbb erénye, erőssége: nagyszerű dalok, lendület, dinamizmus, lelkesedés, egyediség. Mi van most? Megmondom, mi maradt az egykori fanból: fan-yalgás.
Sosem fogom megbocsájtani a srácoknak, amit műveltek. Azt, hogy eladták magukat, megfeledkeztek egykori arculatukról, értékeikről, sajátos atmoszférájukról, a természetes, könnyed tehetséggel alkotott, fülbemászó dalokról. Mert mi van most? Fülbemászás helyett tenyérbemászás. Ez biz harmatgyengécske. Ismerve eredeti világukat s összehasonlítva ezzel a küszöb alatt átfolyó, nyálas, ötlettelen, unalmas tucatnótákat tartalmazó förmedvénnyel, jobb sajnos nem telik tőlem.
Ville óriási dalokat írt egykor. Azok a dalok ordasként haraptak, sötéten, komoran hömpölyögtek, karcoltak, borzongattak. Mi van most? Össze kell kapnom magam, hogy kicsikarjak néhány pontocskát a kontójukra. Lássuk, mi az, amitől mégis megkegyelmezek ennek a szerencsétlen korongnak és nem hajítom ebek közé, hadd frizbizzenek vele kedvükre.
Itt van Ville hangja. Ez a csodaszámba menő, kútmélyen búgó-zsongó, andalító, hajlékony orgánum, amely mindig is elvarázsolt s teszi ezt tán mindama napig, mikor is Valo úr heveny tüdőrákból kifolyólag sajnálatos módon elhunyik. Aztán... Ville ezen a borítón nincs hermafroditának maszkírozva. No jó, ez legyen csupán fél pont. A muzsika azért még mindig gitárcentrikus. Manapság ezt is értékelni kell - főként egy ilyen kaméleoni képességű zenekarnál... Elvégre ki tudja, mit kapunk legközelebb? A tempósabb nóták - egyenként hallgatva! - egészen kellemesek, élvezhetők. Csak ne HIM név alatt futnának... Egyedül a Lose you Tonight mentett át valamicskét a régi, őszinte idők hangzásából. Ha minden daluk ehhez idomulna, még ma is vadul űzném a bandát a turnékon Európa-szerte... A Pretending hiába folyt a vízcsapból, már második hallatra is rémesen untam. A lassú nóták egységesen kritikán aluliak. A gyomrom forog tőlük. Ilyesmiből egy is sok - ám itt mindjárt NÉGY van, ami teljesen tönkrevágja azt a kevés jót is, ami még fellelhető... Nagyon nagy kár volt.
Őszintén sajnálom a zenekart, Ville "bagóért" odadobott, isten áldotta tehetségét. Mert ez a zene már csak azoknak a tinikorú lányoknak nyújt valamit, akik a négy fal között Ville amúgy bájos pofikáját bámulva álmodoznak bele a világba, és akik tavaly a Szigeten váltig állították, hogy a zenekarnak a Razorblade Romance az első albuma. Persze, hisz egy héttel korábban még beksztrít bojzt hallgattak...
Ajánlom e magzatelhajtó albumot 14 éven aluliaknak. Esetleg. Sorry, guys, but... IT'S ALL TEARS. Balladák: 0 pont, egyéb: 6 pont, az átlag 3 pont.
