Shock!

Dallamos epikus metal - áll a cd tok matricáján, a frontborítón ráadásul karddal a kezében bámul egy távoli várat az énekes. Na, ez pont az, ami meglehetősen távol áll tőlem. Azért adok egy esélyt nekik, mint mindenkinek. Kezdődik a zene, az énekes első szava a "dragon", és mindezek ellenére képtelen vagyok egy félmosoly kíséretében kikapcsolni a cd-t.

Ami először megtetszett, az az énekes hihetetlenül kifejező és szép hangja, na meg amilyen módon az egyes betűket kerekíti, mintha pösze lenne, vagy ilyes, mindenesetre roppant bájos. Tényleg. Lehet csak azért furcsa a kiejtése, mert a csapat németsége ellenére ketten görög származásúak, a szemtelenül fiatal és jóképű énekes, Jioti Parcharidis és a dobos Apostolos Zaios - aki az egyik képen kiköpött Jézus Krisztus, ráadásul a pózzal még rá is játszik.

A zene valóban epikus, meg dallamos - meg egy zsák hasonló jelzőt fel lehetne vonultatni -, amitől mégis kiemelkedik a sok hasonszőrű zenekar közül, az egész egyszerűen az, hogy van karaktere a Human Fortress zenéjének, a dalok hallgattatják magukat, apró ötletekkel vértezték fel a - néha amúgy sematikus - témákat. Tetszik, hogy minden zenész a saját hangszerén hozzáteszi saját kis finomságait, amitől az összhatás sokszor mutat túl a "skatulya-matricájukon". Még pár év és a progresszív berkekbe is be tudnak törni, persze ha nem csupán a gyors sikerre hajtanak.

Kifejezetten gyenge pontot nem leltem a zenében, egy-két halványabb ötletet igen, de olyan dalt nem, amire azt mondtam volna, hogy "ugorjunk". A szokásos kétlábgépes speedelésektől kezdve a líraibb megmozdulásokon át a középtempós, döngölős metalig minden repertoárra került, sikítással, meséléssel, ízes szólókkal, nem csak szőnyeg-billentyűvel, kidolgozott formában. Tök jó zene, na! A The Dragons Lair meglehetősen bombasztikus nyitása megadja az alaphangulatot, nem véletlen, hogy egy válogatáson ez lett a kedvenc dal. Tetszett még a címadó dal középkori hangulatot árasztó betétje, a Stroke Of Fate hangulatos refrénje, a Damned To Bedlam egyszerű, de hatásos riffelése.
A dalszövegek a szokásos mesevilágba kalauzolnak, akár még koncepciózus is lehet, annyira nem merültem bele, nem akartam túl nagyot csalódni!

A végére egy kis zenekar-történelem, '97-ben alakult a csapat, még más néven és más énekessel. Jiotival vették fel a második demójukat, majd 2000 nyarán rögzítették a debütáló lemezt, mely idén ősszel kerülhetett a piacra. A hangzásért Tommy Newtont lehet dicsérni, mely tiszta és arányos, mindamellett a zenéhez illő dög is megfigyelhető a produkcióban. Jelen pillanatban a csapat várja a visszajelzéseket. Azt hiszem, nem fognak csalódni... Jövőre talán egy-két nagyobb fesztiválon is felbukkannak, és ha élőben is tudják hozni a lemezes teljesítményt, szerintem a nagyobb siker sem elképzelhetetlen.

Nem vagyok én ellensége a minőségi zenéknek, ezért egy nagy adag biztatással körítve nekem ennyi.