Shock!

Már a borítóval levett a lábamról az új lemez. Kékeslilás árnyalatok, három klasszikus alien-alak, mögöttük egy UFO, kell ennél több? Hangulatos, meg kell hagyni. A zene nemkülönben. Mármint levett a lábamról. És hangulatos is. Dallamos kezdés, Peter hangja eltorzítva, majd gyors Hypo-s témák, a régebbi időket idézve. Klasszikus tika-tika, fogósan.

Peter üvölt, hörög (mélyen), agonizál, nyilván a halálán van, netán a bal kisujjára rácsapta a stúdióajtót. Aztán visszajön az indító dallamos téma, csodás ez, ráadásul sajátosan monumentális az egész. Nem kertelek, a lemezen 9, egytől-egyik kiváló dal hallható negyven percben. Rövid? Az. De mégsem, mert így kerek, egész a történet, anélkül, hogy elfáradnánk egyik-másik témában.

Van lassú, sejtelmes dal (Eraser, melyre akár azt is mondhatnók, hogy az In Flames-től csenődött némely része), gyors, modern, mesterien megírt cucc (Stillborn, amely akár az előző lemezen is szerepelhetett volna), megadallamos, tipikus Tagtgrenes fájósság (Slave To The Parasite, szintén erősen In Flames-es hatásokkal, valamint a The Abyss, melybe némely énekdallamok is kerültek, és ez jó, meg a The Departure, mely a legfájósabb téma a lemezen, a legszebb gitárszólóval), klasszikus thrash téma, mély hörgéssel, (New World, War Within). És így tovább. Egy pillanatig nem lehet azt mondani, hogy unalmas, egysíkú lenne a lemez. Bár az is igaz, hogy egynémely téma (főleg a The Departure) ordít a dallamos énektémákért. Igazán megerőltethetné magát Peter, hiszen a Painben pofás dolgokat tudott összehozni. Az a típus, akinek nincs hangja, de valahogy mégis úgy adja elő magát, mintha lenne, és ötletes dolgokat talál ki. Bár az is tény, hogy változatosan bír hörögni, noha a fele biztos stúdiótrükk. Sebaj.

Azért Lars Szőke hiányozni fog, bármilyen remek dobos is Horgh... Azt meg hiába tagadja Peter, biztos tartogat magának néhány olyan stúdiótrükköt, ami miatt csak az ő gitárja szól ennyire vastagon, robusztusan, mint. Úgy kanyarodtak vissza a saját régi dolgaikhoz ezen a lemezen, hogy közben megőrizték az utolsó, sokakat megosztó korong modernségét, frissességét. Tíz pontnál kevesebbet képtelenség adni rá.

(Ja és. Igenis rövid a lemez. Még két dalt vártam volna, úgy lett volna az igazi.)