Shock!

Az Immolation nevezetű death metal intézmény idén ünnepli alapításának 25. évfordulóját, így élek azzal a feltételezéssel, hogy ezen írás olvasói között nincs olyan, akinek be kellene mutatnom New York megátalkodott veteránjait. A kvartett háza tájékán ma is minden a szokott rendben zajlik, ezúttal újfent három év telt el sorlemez nélkül, ami az elmúlt évek ritmusába szintén egészen pontosan beleillik. A tagcserék köröket megbontó korszaka is a múltba veszni látszik, a jelenlegi négyes immár bő évtizede együtt zenél, tehát a hadtest és a hozzáállás sziklaszilárdsága felé csakis a legnagyobb tisztelettel közelítsünk. A hozzánk némiképp váratlanul újfent beeső brigád a Mardukkal közös tavalyi fellépésén is letett egy vaskos állásfoglalást aktuális kondíciójáról, mely az új lemezt felvezetése gyanánt is felfogható volt. Kilences sorszámú alkotásuk, a Kingdom Of Conspiracy, mindenekelőtt éppen az ott sokadszorra bemutatott erőnek, rutinnak, fesztelen romboló képességnek a leképezése, ezúttal album formátumban.

E zenekar hosszú története során – egy vaskos közhellyel élve – mindig is egységként teljesített a legerősebben, az általuk megteremtett atmoszféra így érvényesül a maga teljességében. Bár a függőleges irányú szólógitározás professzora, Robert „Bob" Vigna dalszerzői szerepe és jellegzetes, atonális megoldásai élvezik a bandán belüli prioritást, a szerelvény csak valamennyiük részvétele által gördül védjegyzett Immolationként. Műfajtól és koncepciótól függetlenül azt gondolom, a zeneszerzés lényege éppen ez az atmoszférateremtés kell legyen, hangsúlyosan a muzikális extrémitás olyan szélső vidékein, mint amilyen a death metal is. A teljes értékű hangszerismeretet mindehhez adottnak kell feltételeznünk, persze nem árt néhány extra képesség (esetleg további végtagok) a kiemelkedéshez. Az Immolation utóbbi tekintetben (is) vérprofi horda, ahol valamennyi zenész játéka felismerhető, ráadásul a hatalmas sörényű Ross Dolan frontember személyében egy remek underground hang és egy, a világról átfogóan gondolkodó dalszövegíró is rendelkezésükre áll.

Viszont az a fránya atmoszféra, ami a Close To A World Below és klasszikus társai esetében hibátlan, itt csorbát szenved, ami talán egyben az album egyetlen alapvető hiányossága. Dinamika, a témák erejének fokozása terén maximum egy-egy dal nyújt tökéletes közelit, a lemez egészében minőségi munkának, de meglehetősen egysíkúnak és céltalannak hat. Pedig ha pusztán a nyitó címadót és a záró, Bob-féle epikában megúsztatott All That Awaits Ust vetjük össze, jól látható a bejárt spektrum, ez azonban önmagában nem teszi könnyebben hallgathatóvá ezt a 40 percnyi hadgyakorlatot. A Kingdom Of Conspiracy egy, az előzetes ígéreteknek megfelelően kompromisszum-képtelen, agresszív, tömény zúzda, hamisítatlan Immo-iskola, néhány különösen ihletett Vigna-témával, kissé túlproducelt megszólalással. A banda másik alapköve, Ross mindehhez brutális orgánumát és okos társadalomkritikáját teszi hozzá, tehát semmi meglepetés. Ami itt hallható, az a már említett klasszikusokkal nem is veszi fel a versenyt, talán még az előd Majesty And Decay szintjét sem éri el minden tekintetben, az intenzitás és a töretlen lendület mégis kalapemelésre késztet.

A gépezet megolajozva, az Immolation igazi terepe, az élő pusztítás következhet a sorban. Bár ezúttal nem tapostak a porba, föld alatti királyságuk megingathatatlan.