Shock!

Na, ezek aztán jól kiszúrtak velem! Elérték, hogy habzó szájjal kelljen végighallgatnom egy alapvetően nagyszerű albumot. Ehhez pedig nem kellett több, mint a kiadónak az a bájos, előrelátó, másolásvédő gesztusa, hogy az album teljes egészét telepakolja kb. egy percenként ismétlődő, elektronikusan kluttyogó zörejjel, ami teljesen élvezhetetlenné teszi a muzsikát. Remek, igazán! Legközelebb talán még gyakrabban kéne betűzködni a kis kluttyot és akkor a zenét már rá se kell tenni a korongra. Minek, ha úgyse lehet hallani?!

No, miután kipuffogtam magam, a lényeg: jóféle és hangulatos ez az anyag. Az In Extremo dinamikus, faintos hangulatú nótákkal rukkolt elő, melyeket jól megtámogattak erőteljesen, zordan röfögő gitárokkal csakúgy, mint a sajátságos dudáikkal s egyéb népi hangszereikkel.

A nyitó Erdbeermund, valamint a nyomában trappoló König Nimrod igazán finom falatkák a fejrázós, lendületes, dallamdús metal hívek számára. Az Ave Maria némileg lírikusabb szerzemény, bár a német nyelvű előadás ezt is eleve karcosabbá, szögletesebbé teszi, mintha a srácok angolul fohászkodnának... A dudák valósággal sírnak, mi pedig valahol a skót felföldek harszöld mezői, mohalepte ormai fölött szárnyalunk... (Tiszta Highlander-fíling!) Ugyanez érvényes a lassan, álmodozón hömpölygő Mein Kind perceire is, majd ismét a lovak közé csördítünk és sebes vágtába fogunk. Visszatér a kezdeti táncropós, hejehuja hangulat, a srácok fürgén tapogató ujjai valósággal füstölnek a játékos kedvű dudákon, haha! A Küss Mich pedig igazi slágernóta lehetne - egy másik (jobb) világban, ugyebár.

Mindent egybevetve: változatos, élvezetes, egyidejűleg vérszomjas ordas, illetve romantikus kellem e különc sokaság muzsikája. Nagyon dudás, nagyon "in extrém" - nagyon teccik. (Remélem, a bolti változat már kluttymentesen jelenik meg!)