Shock!

Nem volt sok fogalmam eddig Olaszország black metal életéről: ismerek ugyan elég sok olasz földről indult metal zenekart, de a durva zenék valahogy kimaradtak. Eddig. Ugyanis a sors valahogy azt akarta, hogy ne maradjak teljes sötétségben, így került a kezembe a Janvs nevezetű formáció Fvlgvres című lemeze.

A csapat 2003-ban alakult az énekes és gitáros Vinctor egyszemélyes projektjeként, később csatlakozott hozzá B. Malphas basszuson és F. La Rosa dobon és billentyűs hangszereken. A csapat 2004-ben adott magáról hivatalosan hírt először a Nigredo című debütalbum képében, ami jelentős underground sikereket hozott a számukra. Az új lemez hosszas munka eredménye, a REABO stúdióban vették fel 2006 nyara és 2007 tavasza között. A borító spártaian egyszerű, ráadásul furcsán helyezték el benne a szövegeket, meg nem tudnám mondani, melyik szöveg eredeti, melyik csak fordítás, a maga nemében mégis kellemes, ráadásul furcsa is, hiszen ilyen csapattól pozitív kicsengésű dolgokat nem szokásom tapasztalni. A szövegek nagyobbrészt olaszul szerepelnek a bookletben, de némelyik angolul nyelvű, és tartalmuk megerősíti bennem azt, hogy több a Janvs, mint egy szimpla metal banda.

A zenét sem írhatjuk le egyszerűen black metalként, mert bár alapvetően az, mégis itt lényeges dolgok hiányoznak, vagy kerültek helyettesítésre más dolgokkal. Gondolok itt arra, hogy az egész anyagra nem a düh, harag, agresszivitás, vagy az egyéb negatív érzelmek átható ereje jellemző, hanem inkább a fájdalom, lemondás, szomorúság, és nagyon erős a zenében a melankólia hatása. A szerkesztési elveknek és a számok hasonló hangulatának köszönhetően olyan érzése van az embernek, mintha egy hosszú nótát hallgatna, pedig itt 7 dal szerepel bő 41 percben.

Nagyon szép a kezdő Fvlgvres-ban a légies, akusztikus bevezető, szomorú, de az egész album ismeretében ez nem meglepő, ezt aztán finoman, lassan átúsztatják egy közepesen gyors tempójú témába. A riffek északi, skandináv hatásúak, kellő mértékben dallamosak és erőteljesek, és szerencsére az olasz vokál olyan traumát nem okoz, mint mondjuk a szláv zenekarok anyanyelvi vokalizálása. Kifejezetten ötletes témákat dolgozott ki Vinctor, hiszen bár elég hosszú dalokról van szó, egyik sem válik unalmassá, mindig következik egy váltás, ami megtöri a dalfolyamot.
Mint már említettem kifejezetten jól sikerült a címadó dal, emellett nagyszerű témák rejtőznek a kicsit lassabban induló Feathers Of The Archangelben, és nagyon ott van a Vesper és a Melancholy is. Utóbbi kettő a szokottnál is lassabb, melankolikusabb, rengeteg remek akusztikus betéttel, és szerencsére a billentyűvel színesített részekkel sem vallanak kudarcot, bár néha a használt hangszínek furcsának tűnhetnek.

A lemezt egy vokál nélküli akusztikus dal zárja, méltó befejezése egy kiváló albumnak. Úgy ébresztenek az utolsó hangok, mintha mélyen álmodtam volna, és valami/valaki hiányozna ami nagyszerű teljesítmény egy alapvetően black metal formációtól, hiszen ilyen hangulati és érzelmi töltést azért nem vártam ebben a műfajban. A produkció az átlagosnál jobbnak mondható, a gitárok remekül szólnak, kicsit a dob veszik el néhol, de egyébként teljesen rendben van, amit a három fiatalember művel. Kiemelném, hogy az Vrsa Maiorban Argento, az olasz black metal színtér egyik neves alakja vendégszerepel, az ő munkája a szöveg és vállalta a vokálokat is. Csak ajánlani tudom mindenkinek, és kíváncsian várom a Janvs további megmozdulásait.