Shock!

Hamvaiból feltámadt csapat a Kaipa, akik figyelték/figyelik a hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji progresszív rockzenekarokat, azoknak a Kaipa ismerősen csenghet, a mai fiatalok pedig újként üdvözölhetik az egyébként máshonnan ismerős nevekből álló formációt. Ha az infóim nem csalnak, a Notes... már a hatodik lemeze a csapatnak, az utolsó 1982-ben jelent meg, ami nem tegnap volt, és elég nagyot fordult azóta a zenei világ - a progresszív zenei világ is.

Én azzal kezdeném az ismerkedést, hogy megtekintem a lemezborítót és két pillanat alatt beleszerelmesedtem, egyszerűen gyönyörű! Egy Per Nordin nevű művész követte el. Angyali tisztaságú, természetközeli, sajátosan finom hangulatot áraszt. Akárcsak a zene. A gitáros Roine Stolt (Flower Kings) és a billentyűs Hans Lundin jegyezte dalokat átlengi az örökkévalóság puhasága, az első hangtól az utolsóig elvarázsoltak, és egy teljesen más világba repítettek, valahová oda, ahol az igazi emberi értékek a mérvadóak. (Úgymint őszinteség, szeretet, becsület, meg ilyes.)

Egyértelműen billentyűközpontú a zene, még akkor is, ha sokszor a gitár szólózik folyamatosan a szőnyegszerű Hammond alatt. A dalok hosszúsága változatos, a három percestől a negyed órásig mindenféle hosszúságú felbukkan, a hosszabbak természetszerűleg egy kicsit hömpölygősebbek, de túlzások nélküli a hömpöly. A basszusgitárt Jonas Reingold kezeli (szintén a Flower Kingsből), a dobokon Morgan Agren játszik, az énekest Patrik Lunströmnek nevezték el születésekor. Magasabb hangfekvésű dalnok, tökéletes ehhez a fajta, a hetvenes éveket (néhol pedig a középkort!) idéző zenéhez. Az utolsó tíz perc hosszúságú dalban szállnak el a legjobban a zenészek, mely erősen jazzesre sikeredett. Vendégénekesnőként egy fantasztikusan érzelemdús dalban felbukkan Aleena Lundin, feltehetően a billentyűs neje.

A progresszív zene szerelmeseinek feltétlenül ajánlott, sok értéket, kincset rejt ez az abszolút időtálló, örökérvényű korong!