Nagy ritkán, de bizonyos esetekben akad pozitív hozadéka a körülöttünk zajló zombiapokalipszisnek felfordult világnak. És most nem arra gondolok, hogy jó pár zenész az elmúlt időszakban magából kivetkőzve, hetente többször élőzik instán. Igen ritka, hogy az ilyesmi hosszú távon nem válik mérhetetlenül unalmassá és kiszámíthatóvá, meg az a bizonyos rajongói faktor is sérül, mert nem biztos, hogy ennyiszer és így akarod látni kedvenceidet. Hiszen pont azért lettek kedvencek, mert nem láttad őket pizsamában, csipás szemmel a hálószobában életet megfejteni vagy a kiskertben kapálni, netán pizzát sütni.
A Killswitch Engage tagjai szerencsére más utat választottak ép elméjük megőrzésére. Az utolsó lemez készítésekor talonban maradt néhány dal, azokat porolták le, és rakták fel a Bandcampre, ahol meg lehet vásárolni digitális formában. Az eladásokból származó bevétel száz százalékban a koronavírus következményeit elhárító COVID-19 Relief Fund alaphoz, illetve a Center For Disaster Philantrophy központhoz kerül, így a zenekar nem ebből fog rezsit fizetni meg tejet-kenyeret venni a közértben. Elképzelésem sincs, milyen nagyságrendű összeg folyhat be ebből, és ugyan most fizikai hordozót készíteni lehetetlen meg öngyilkosság is, majd ha egyszer visszatér a világ valamilyen normálisabb formába, és kiadják CD-n az EP-t, biztos, hogy felraknám a polcra, már csak a sor kedvéért is.
Meg egyébként azért is, mert ugyan B-oldalasnak, tehát amolyan resztlinek lengették be a dalokat, de valahogy a Killswitchnek talán nem is nagyon megy az, hogy rossz dalt írjanak. Annyira sajátos, felismerhető a stílusuk, és valahogy olyan szépen együtt tud lélegezni a zenekar zenei szinten, hogy én még egyik korszakukban sem éreztem, hogy valamelyik dalt át kellene ugranom, mert gyengécskébbre sikerült. Ráadásul Jesse Leech kimondottan kemény időszakon ment át, amikor ezeket a szövegeket írta, szóval tartalmilag minden bizonnyal odamarnak, amihez elég csak ránézni a dalcímekre.
A huszonnégy perces, hat dalt tartalmazó EP dalai AKÁR felférhettek volna az Atonementre, és teljesen valid, hogy nehéz dolga lehetett a zenekarnak annak idején, amikor azon elmélkedtek, mi maradjon le. Nos, nem így történt, minden más meg lényegtelen, jöjjön a lényeg, a zene! A To The Great Beyond régivágású ikergitáros témával indít, majd lendületes Killswitch-trappolássá fokozódik. Klasszikus dallamos énektéma itt nincs, csak egy rövid, dallamos gitárszóló. A Hollow Convictions közelebb áll az ízlésemhez, ebben a vonszolós riffek mellé dallamos refrén is társul, bivalyerős párosítás, koncertre vele! A Killing Of Leviathan gyors ökölcsapás képében terít le, Jesse kiüvölti a lelkét is, utána a No Devotion egyfajta feloldozásként is értelmezhető, csupa dallam bő négy percével fájdalmas pillanatokról árulkodik, egyik kedvencem az EP-ről. Utána az I Feel Alive bizakodásra ad okot, kimondottan vidám gőzmozdony-jellegű riffeléssel, szintén kedvencemmé vált. Különös, hogy a záró Prophets Of Treason lett a zárás, amely vészjósló hangulatával kevésbé pozitív lezárást ad. Tipikus Killswitch-szerzemény, és nem akarok nagy szavakkal dobálózni, de ez a dal számomra az Atonement lemezt is üti.
Soha rosszabb karantén-kiadványt – még ha csak digitális is a formája. Ha úgy érzed, vásárold meg a Bandcampen, és nézz pozitívan a jövőbe.
