Shock!

Mióta van szerencsém tudni a Lacrimosa létezéséről, elvakult, elkötelezett hívük, rajongójuk, istenítőjük, alattvalójuk vagyok. Előre kell bocsátanom, mert előfordulhat, hogy elragadtatom magam... Ez a vadiúj, Echos album mellé kiadott (első) single. Öt dalt tartalmaz, melyek közül kettő maga a kislemez címadója (single, illetve album változatok), akad egy kizárólagosan itt megjelenő felvétel, valamint két remix. De vegyük őket sorban.

Kicsit szokatlan ez a dal Tilo Wolfftól. Túl könnyed, már-már derűs hangulatot sugalló - ami nem sűrűn jellemző szegény fejére, haha! Dinamikus, a szokásos dallamosságot nyújtó szerzemény a tőle megszokott szimfonikus aláfestéssel és jellegzetes énekstílusával. Az album verzió már egészen másként fest. Nem csupán a hossza nyúlt meg szinte kétszeresére, de itt rögtön vonósokkal, komolyra redőzött homlokkal nyitunk... majd szétúsznak a fellegek és leragyog ránk a napsugár...

Tilo mostanság vagy szimfóniákat ír vagy metal nótákat. A Durch Nacht und Flut egyértelműen ez utóbbi kategóriába sorolható, noha a gitáros részek tökéletes összhangban vannak a fel-felcsillanó komolyzenei betétekkel. Felépítése már-már megszokottnak mondható: mérsékelt, megfontolt kezdés után belelovaljuk magunkat az egyre erőteljesebben kibontakozó szenvedélyességbe. Legnagyobb szomoromra Tilo még mindig Anne Nurmiba szerelmes, így a hölgy továbbra is vele énekelget. Und du fällst - nosza. A bevezető szinti hangok a Lacrimosa korai albumait idézik, de csakhamar bekapcsolódnak a gitárok és Tilo mély, érzelemdús hangjával együtt lendületbe jövünk. Idővel felcsendülnek a "my piano" hangjai, vagyis a Lacrimosa egyszemélyes kitalálója, létrehozója, lényege játszik nekünk csodálatos zongoráján... A dal egyszerre erőteljes és légies. A hathúrosok beletúrnak, de rendesen, erejüket, zordságukat ellenpontozza a zongora éteri könnyedsége, játékossága. Minden benne van, ami egy nótában benne lehet.

A Secret Discovery-Remix az Ich bin der Brennende Kometet dolgozza fel - ami azért érdekes, mert csak azok ismerik, akik annak idején megvették kislemezen, vagy rendelkeznek a dupla koncertalbummal. Nagyon elektronikus, de azért a gitárok is megmaradtak a háttérben és Tilo hangja is csaknem torzításmentesen hallható. Szerencsére nem túrták szét a nótát teljesen - csak majdnem. A második feldolgozás a Not Every Pain Hurts című nótát szemelte ki magának, ez a Stille albumon található eredetileg és Anne énekli. De nem ebben a változatban. Itt ugyanis kizárólag kütyük kattognak, puttyognak, pöfögnek, huhognak, recsegnek, tutulnak. Tiszta Kraftwerk... és vajmi kevés köze van a nótához.

Érdemes egy ilyen albumot pontozni? Ha igen, akkor ezúttal szét kell választanom a részeit. Mert úgy igazságos.

Három Lacrimosa dal: 10
Komet-Secret (Secret Discovery-remix): 7
Not Every Pain Hurts (Sabotage-remix): 2

Konklúzió: maradok az eredetinél...