Shock!

Senki ne gondolja, hogy hirtelen időgépbe, netán dimenzió-labirintusba került. Pusztán arról van szó, hogy bár a Lanfear épp a közelmúltban dobta piacra vadiúj albumát, mi még sajnos az előző munka értékelésénél tartunk - ugyanis csak ezzel rendelkezünk...

E germán fickók a kilencvenes évek eleje óta léteznek a nagyvilágban, a The Art Effect pedig a hármas számú albumuk. Vagyis ők sem tartoznak a hamariberkenye fajtájú alkotók közé... Zenéjükre a legkevésbé sem jellemző az, amit az egyszeri hallgató tipikus német hangzásként tarthat számon. Progos elemekkel átitatott, aggyal előállított, erőteljes hangzású muzsika hallható a korongon. A nyitó Stigmatized rögtön a mélyvízbe veti az ismerkedőt - ám a sodró lendület nem tart sokáig. A további nóták inkább középtempósak, és - szerencsénkre - a művészien tévelygő, bámészkodó hangulatú liláskodások egyáltalán nem jellemzőek.

A The Artefact remekre sikeredett, sokszínű szerzemény. A mikrofon mögött zengedező Tobias Althammer hangja több, mint kellemes: príma. Kétségtelen meggyőző erővel rendelkezik, stílusa tökéletesen megfelel a dalok által megkívánt minőségnek. A Conscience Inc. betonkeményen dörög, figyelemreméltó vokálok dúsítják már alapból is tömény hangzását. Színeket, hangulatokat váltogat a Deeper: zord gitárrobaj cicázik lírai zongorával. Derekasan rákapcsol és begyorsít a Beneath It All - akár még hajlóbát is képes kiváltani a lelkesebb hallgatóságból. Noha köze nincs a balladák világához, mégis lágyabb, fülbemászó melódiákat pendít a Fortune Lies Within. A The Spell aztán visszaszigorodik, hogy szélvész tempóban, betonkeményen döngöljön a földbe. Az albumot a Regression zárja imponáló lendületével, kemény riffjeivel - legalábbis első ránézésre, ugyanis a nóta után, némi csendet követően, lírai zongorajátékot hallgathatunk levezetésként.

A Lanfeart bátran ajánlom mindenkinek, aki csípi a karcos, izomból és agyból egyaránt nyomuló, mérsékelten progresszív behatású power cuccokat. Minőségi meló.