Shock!

Egy fejfájós kora reggelen néha nem segít semmi más, csak valami durva zene, ami kitakarítja a sajgás utolsó morzsáját is az ember fejéből. Kutattam kicsit az újabban érkezett lemezek között és kezembe került az olasz Locus Mortis lemeze. A zene meghatározása ígéretesnek tűnt, így aztán behelyeztem a korongot a lejátszóba. Na, azóta néz úgy ki a fejem, mint egy darab kérdőjel.

Mindig érdekesnek tartottam, ha egy zenekar a true, kultikus, nyers, okkult szavakkal jellemzi magát. Mitől lesz valami true és okkult, vetődik fel a kérdés? Nos, mert az infólap szerint a Locus Mortis true okkult black metalt játszik, és a körítés ennek megfelelő. A zenekar annyira true, hogy a bookleten sem a zenekar neve, logója, sem a lemez címe nem szerepel, csak az egyébként teljesen olasz nyelvű szövegben bukkantam rá kb. 6-os betűmérettel a zenekar tagjaival egyetemben, akiket azért nem fogok említeni, mert a tökéletes trúság jegyében még fantázianevük sincs, mindössze három monogram. A borító kivehetetlen, mindenesetre fellelhető rajta kaszás alak, koponya (koponyából egyébként egy rakás látható a bookletben is), csak az egész kész káosz, fogalmam nincs, mit akar ábrázolni. Az internetes kutatásom összes eredménye, hogy a csapatnak a Voust már a második lemeze, az első Inter Uterum Et Loculum néven futott és a színtéren elég nagy sikert aratott. És ennyi. Nincs honlap, nincs semmi infó, a csapattal kapcsolatot teremteni kizárólag a kiadón keresztül lehet. Hát, így jártam.

A lemez, ami egyébként 8 dalt rejt kb. 43 percben, igen ígéretesen indít, amúgy in medias res módon, a Lasciate Che Vengano A Me-vel határozottan belecsapnak a lecsóba a srácok, szélvészgyors tekerés, a dobos szegel, mint ahogy azt kell, és ebből a kezdésből egy egészen jó téma bontakozik ki. A riffek ötletesek, és az összhatás is igen impozáns. Tetszett az is, hogy a gyors részeket remekül ellenpontozzák néhány lassabb kiállással, disszonáns témákkal. Nem szívesen lövöm le a poént, de ez a nóta az album legjobbja, jó felépítés, remek hangulatkeltés, színvonalas hangszeres játék, ha az egész lemez ilyen lenne...

A La XIII Porta is egészen jó témával indít, amit már említettem, itt is igaz: hangszeres játék szintjén gond egy szál sincs. Ez egy kicsit lassabbnak mondható tétel, az előbb említett kiállások is hosszabbak, de alapvetően itt is a blastbeat dominál. Itt előjön a lemez legnagyobb hibája: a produkció. Borzalmasan szól az anyag, az egyik gitárszólam annyira kásás, hogy szinte kivehetetlen, a másikat pedig rosszul keverték, sokszor el-eltűnik, pedig egészen jó ötleteket hallani, a dobot viszont túlkeverték, túlzottan az előtérbe került, ráadásul olyan, mintha fazekakon csörömpölne a dobos. És akkor még nem említettem a legnagyobb hibát, a hangmérnöknek valószínűleg megcsúszott a keze, mikor a visszhangot állította, úgy visszhangzik az egész anyag, mintha valami barlangban játszana a csapat. A semmitmondó, unalmas vokált meg inkább hagyjuk.

A jobbak között van még a Resti című tétel, és nem rossz a címadó Voust sem, de sajnos az a helyzet, hogy a banda az első két dalban ellövi az összes puskaporát, az összes többi csak önismételgetés, kevés az emlékezetes, megjegyezhető momentum. Nem fogom az egész lemezt pontról pontra kivesézni, egyrészt a fentiek miatt, másrészt mert szerintem az ilyen zenéből a 30 perc bőven elég lenne, azonban itt 43 percen keresztül őrjöngenek, és ez hosszútávon elég unalmassá teszi a zenét. Hiába, túl hosszú az anyag, blastbeatet sem nagy élvezet hosszú ideig hallgatni.

Bajban vagyok egyébként, mert nem kaptam választ a kérdésemre, nem tudtam meg, mi teszi ezt a lemezt true okkult black metallá. A szövegek nincsenek a bookletben, és máshonnan sem tudtam őket beszerezni, másrészt ez egy hagyományosnak mondható black metal lemez, nem érzek benne semmi különlegeset, nincs benne olyan plusz töltés, ami igazán kiemelné a többi hasonló formáció közül. Korrekt lemez, borzalmas hangzással, így ez csak 6 pont. A rajongók tán többre értékelik, én nem hiszem, hogy ennél több időt rájuk pazarolnék.