Shock!

Sejtelmes intróval kezd a Luna Field albuma, akár élve is eláshattak bárkit, míg rögzítették e fura zajokat, majd utána igazi bugyborékolós hörgéssel kísért death metal csendül fel, dallamosabb gitártémákkal. Pár perc múlva már azon töprengek, hogy lent a mosógép készül felmondani a szolgálatot, vagy kint élve nyúznak valahol egy macskát, netán a saját bal heréjére lépett egy szarka a kertben. Kissé különös a vokalista hangja ugyanis.

A zenei körítés nem vészes, lendületes, fogós is néha (természetesen az extrákat nélkülözik), a maga műfajában szórakoztatónak lehet mondani. Amerikai típusú death, bár a csapat német. Némelyik riff innen-onnan ismerős, de belterjes ez a világ, ezt tudjuk. A második dalban totál belassulnak, tekerés elfelejtve, itt jobban ki is hallani a masszából a hörgést, ami valljuk be, röhejes. És itt azért az is feltűnik, hogy olyan gigantikusan nagy erő nincs a zenében, ami egyrészt a hangzásnak is köszönhető (a cinek gyászosan rosszul szólnak pl.), másrészt a nem túl fifikás dalszerkezeteknek.

Utánanéztem a zenekarnak, fiatal srácok, viccesen néznek ki a fotókon (tipikus feketére festett szemaljak, meg szájak, póz-hegyek, testsúlyban negyven kiló per fő), van még hova fejlődniük minden téren, zeneileg meg dizájnilag egyaránt. Akad néhány ígéretes pillanat a lemezen, de valahogy az a bajom az egésszel, hogy olyan esetleges még. Benne foglaltatik, hogy "rakjunk össze egy brutális lemezt", de az igazi hogyanját és mikéntjét még nagyon nem érzik hőseink. Mittomén, amilyen gördülékenyen brutális a Gutted, a Luna Field annyira nem.

A black metal atmoszférikusabb oldala is jelen van a zenében, ezt a sminkeken kívül az elején annyira nem lehet észrevenni, később jönnek be a tipikus blackes klisék, kár, hogy tényleg klisék. Ki tudja, kezd kissé eklektikus lenni a lemez, és nem lehet azt mondani rá, hogy keverik a stílusokat, hanem csupán egyik dal ilyen, a másik olyan, ami nem mindegy. Ugye. A hörgés úgy rossz, ahogy van, fáj hallgatni, mint ahogy a buta témaváltásokat is sokszor. Mindehhez még egy rendkívül idegesítő és értelmetlen rejtett tracket is hozzácsaptak, amit persze jól kiemeltek az infóban, hogy ne felejtsük el meghallgatni.

A borító is legalább olyan gyenge, mint a zene. Gyúrjatok még, srácok, mert ez még harmatos!