Shock!

1997-ben alakult a banda, és ha emlékeim nem tévesztenek meg, 2000-ben napvilágot látott, Reality in Focus című albumuk elismerést aratott belső berkeimben. Nos, ami a folytatást illeti, nem siették el a fiúk - de jó munkához idő kell, mint tudjuk.

A csapat hűen kitart az igényes, dallamos, progresszív elemekkel átszőtt muzsika mellett, melyen szinte átsüt az "amcsi életérzés". A nóták úgy jók és szépek, ahogy vannak. Kellemesen fülbekúszóak, kifinomultak, mívesek. Nélkülözik a személyre szabott virgákat. A muzsikusok mindvégig együtt, egymásért, a zene öröméért szakértenek hangszereiken, hangszálaikon. Andalítóan harmonikus vokálok, visszafogott szigor jellemzi ezt a feltehetően futurisztikus témákkal foglalkozó albumot (csupán az ufós borítóból következtetek erre...). A többnyire középtempós nóták közül talán egyedül a Dead in their Tracks lóg ki némileg turbósabb ütemével, illetve a Sands of Time, emez részben balladisztikus hangvétele miatt.

Az ex-Psycho Drama dalnok Corey Brown továbbra is tökéletesen látja el feladatát. Hangja szépséges, sokszínű, tiszta, kifejező. Őt legalább könnyű beazonosítanom... Nagy bánatom ugyanis, hogy infot nem kaptam - vagyis amit kaptam, az még a Reality in Focus albumukhoz készült, így lövésem sincs, változott-e a felállás azóta... Talán ennek is utánanézhetnék a neten, mint annyi másnak, de mi lett volna, ha a kiadó küld róluk naprakész ismertetőt? Ha folyton a hiányzó adatok után kutatnék, nem maradna időm levegővételre. Burárum! Na, kipuffogtam magam...

Ez igényes mjuzik igényes hallgatóságnak. Könnyen emészthető, cseppet sem elvont - tehát nem Álomszínházi értelemben kell a progresszív vonalat érteni. Az a fajta örömzene, amely annyiszor képes hatni, ahányszor magadra öltöd a fülhallgatódat, hogy végigélvezd apró csodáit, szépségét, színpompás árnyalatait. Ez nagyon OTT van. Akárkik követték is el.