Jobb későn, mint soha. Mármint kicsit késve érkezett meg hozzánk a Malediction legutóbbi anyaga, ez az öt számos EP. Sebaj. Fura dolog, hogy bár papíron a Maledictiont még a Shock!-os előtti időkből ismerem, mikor még a kis fénymásolt Cold Shower fanzine-t készítgettem, de a zenéjükhöz most van először szerencsém. Szóval a fejlődést nem igazán tudom elmesélni, viszont azt, hogy ma hol tart a csapat, simán le lehet mérni ezekből a dalokból.
megjelenés:
2003 |
kiadó:
Death Trap Productions |
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Abszolút amerikai stílusú death metalt játszanak, a második dal némely részét, mintha maga Jack Owen írta volna a Cannibal Corpse-ból. De a Morbid Angelt is említhetném akár. Amúgy teljesen korrektek a dalok, a gitárszólók is pofásak, sőt! A hörgős ember hangja karakteres, a gyomros mély bömbölése főleg jó. Mondjuk az szokatlan, hogy a nóták hossza öt perc körüli, ebben a stílusban három perc szokott lenni az átlag, viszont nem két riffből oldottak meg egy-egy nótát, így nem feltűnő a hosszúság. A helyenként felbukkanó szintetizátor meg amúgy is oldja a műfaj korlátait rendesen. A harmadik dal is tartogatott meglepetést, méghozzá dallamos éneket az elején (ezt még gyakorolni kell!), de nem kell megrémülni, utána gyorsak lesznek, mint a tornádó. Illik a borító a zenéhez, hehe.
Tetszik a zenében, hogy emlékezetesek a témák, ügyesek a hangszeresek, korrekt a dalok felépítése, de főleg az tetszett, hogy nem "magyar" a produkció. Végig üdítő volt hallgatni. Kivéve a szövegek angolságát, ott van még javítanivaló. A hangzás sajnos nem az igazi, több dög kellene ide, a dobokat nagyon elszúrták, főleg a pergő kattog idegesítően az előtérben. De azért annyira nem vészes, csak ez már egyszerűen kevés ehhez a zenéhez. 2002 novemberében készült amúgy a felvétel a Fido Stúdióban. Az ötödik dal egy korábbi demóról került ide, nyilván másképp is szól, meg itt más volt még a vokalista (az a pici dallamos részt inkább nem veszem figyelembe, irtózatosan hamis!). A mostani hörgősember jobb...
Ígéretes, jó zenekar ebben a műfajban, keressétek bátran a gyári nyomású cd-t (manapság már ez is kezd ritkasággá válni).