Shock!

Elmebeteg death metal - áll a címkén. Nos, a riffek nem mondom, hogy halálmetalosak lennének az elején. Később sem. Aztán jön a vokalista és lefordultam a székről a röhögéstől. Túltesz az összes "ájgájwájrádráj didáj"-t károgó black metalistán, borzalmasan alulkeverve, tompán hallani, hogy valakinek kurvára ráejtettek valamit a lábára, és ez fáj neki. Esetleg csak rácsaptak a fejére öt papírdobozt, szóltak neki, hogy ordibálj valamit, lehetőleg egy levegővétellel, és arra a végén ráraktak egy hápogtatót, hogy úgy tűnjön itt szavak is voltak valamikor.

Az az egyetlen baj, hogy ezt nem kellett volna cd-n rögzíteni. Megnéztem a bookletben, vannak pedig dalszövegek. Nahát. Mondjuk nem tudom, minek. Azt meg már végképp nem értem mitől death metal ez, ugyanis eléggé kaotikusan bírják vegyíteni a stílusokat, van itt hardcore-os dühöngés, elszállás, néha egész fogós témák is helyet kaptak (nagyon ritkán), de valahogy az az érzésem, maga az zenekar sem igazán tudta eldönteni ez alatt a sok év alatt, mióta kitalálták, hogy zenekart akarnak alapítani, hogy mit is szeretnének csinálni. Oké, működik nem egy olyan kaotikus zenekar, amelyik jó, de azok pont azért jók, mert elcsíptek egyfajta sajátos hangulatot, ízt, amibe bele lehet kapaszkodni, és nem csak azt lesni, mikor lesz már vége a lemeznek, és miért raknak bele egy nótába huszonöt tökértelmetlen részt. Kimondom: rohadtul messze van még ez a formáció a Neurosistól. De még a Blind Myselftől is.

Most nézem az infólapot, öten zenélnek itt, ebből négy ember ordibál - mondjuk azt hallani, hogy nem egyvalaki bugyborékol végig - egynek talán nem bírta a torka a megerőltetést. Az viszont tény, hogy mindahányan sík skizofrén alakok lehetnek. Az ötödik tételnél tartok, aminek az elejét talán egy fürdőszobában rögzítették, kezdem azt érezni, hogy ha még tíz percig kell hallgatnom az aktuális rikácsolót, fogok egy húsvágó bárdot és gyakorolni kezdem a célbadobálást. Végül is, ha ez eredmény, elérte a zenekar, hogy valamilyen érzést kiváltott belőlem, bár nem biztos, hogy a célbadobálás volt az eredeti céljuk. Ahogy a cd vége felé érek, egyre inkább elveszve érzem magam, és végképp elveszett a death metal jelző is, gőzöm sincs kit akart megtéveszteni ezzel a kiadó, nulla köze van ennek a zenéhez a death metalhoz. Artikulálni még mindig nem tanult meg az utolsó dalban egyik ordiba sem. Lehet mást meg az zavar, hogy én meg mit akadok fenn ezen, hát ezt.

A csapat amúgy amerikai, érdekes, hogy pont egy szlovák kiadó adta ki a lemezüket, de manapság már bármi megtörténhet, globalizálódunk egyre inkább, ugye. Ilyenkor is csak azt érzem, hogy ennyire talán mégsem kellene...