Manapság vagy dél felől éri a legtöbb támadás a mit sem sejtő zenegyűjtőket, vagy épp ellentétes irányból, az északi hordák felségterületéről. Nos, ezúttal Dánia hat jeles vitéze szorgoskodta össze immáron harmadik albumát, melynek ihletését Dan Simmons - azonos című - tudományos-fantasztikus regényéből merítették.
A borító nem sok jót ígér: egy vörösen izzó szemű, rémséges szörny épp karmos végtagjai közé kaparint egy jobb sorsra érdemes csecsemőt... A konceptlemez misztikus, hangulatos bevezetővel s némi narrációval kezdődik, majd tüstént az armageddon kellős közepén találjuk magunkat és ki sem szabadulunk onnét hét és fél percen keresztül. Vérbő power metalt hallunk, a fiúk nem sokat érzékenykednek így az eleje táján! Kicsit Blind Guardian-ízű a muzsika, de helyenként még a szebb napjaiban ténykedő Metallicát is eszembe juttatja. Sőt, a gitárok hangszíne itt-ott kísérteties és fagyos. Afféle Iced Earth-béli...
Hölgyi ének is színesíti a történetet, a rendkívül "ötletes" szülőkkel megáldott Lars Larsen énekes pedig hol a hátunk mögé lopózva suttog a fülünkbe, hol kiereszti erőteljes orgánumát. A The Old Barge énektémája egy az egyben elcsusszanna egy Hansi-féle középföldés történetben is. A dal hol visszavesz a tempóból, hol felpörög ezerrel - mindkét része élvezetes. A Keeper of Time - Eternal Champion egy nagyobb lélegzetvételű, csaknem 8 perces darab. Jócskán meg is bolondították a képet egy kis prog. színezékkel, elszállósabb hangulatokkal. Lars barátunk a maga korlátain belül igen erőteljesen és magabiztosan énekel, bár a magasakkal picit megkínlódik olykor. A Cantos sem marad le kistestvéreitől a maga 7 percével, hajlóbáló iramával, aprólékos kidolgozottságával - vagy épp változatos-színes énektémáival.
Miután meghallgattuk, milyen is a Fűtenger hangja éjszaka (kezdem sajnálni, hogy nem ismerem Simmons könyvét), máris nyakunkba omlik a hét és fél perces Reversed. Lírai hangulata ellenére mégsem kelt könnyed, éteri érzetet a lelkünkben. Sőt, sokkal inkább baljós hangulatot áraszt. Hiába a selymes női közreműködés, Lars gondoskodik róla, hogy homlokunkról ne tűnjenek tova a fellegek...
Ismét Fűtenger - ezúttal nappal. Azt gondoltam, ez a két rövidebb tétel lészen majd a romantika és líra netovábbja, ám erről szó sincs. Az ikerpár durva, akár fürdés egy kád smirgliben. Ezekben a durvább részekben egyébként az európai színeket inkább amcsi poweres hangulatok, utánérzések váltják fel. Az A Long Farewell valóban long, csaknem 9 percen át búcsúzkodnak a fiúk. No nem lobogtatnak keszkenőt könnymázas orcával. Meglehetős szigorúsággal, viszkető talppal inalnának már tova - megint Hansi hangja cseng a fülemben: goodbye my friend... A tempó néhol őrületes, Kristian Larsen és Martin Arendal gitárosoknak tutira füstölt az összes ujjuk, a dobos Mads Wolf pedig még napokig rángógörcsben szenvedhetett, miután ezt a nótát sikerült felvenniük... Király kompozíció, le a tollas kalpaggal. Az At the Keep akusztikus gitárokkal andalít. Holdfényes, lenge szellős éjszakán egy virágos mező közepén fekve álmodozom, fák lombjai susognak a közelben halkan, titokzatosan... S bár a szél idővel erőre kap és felborzolja köröttem a füvet, azért a békesség nem illan el nyomtalan... A Swarm Attack jó kis speedes nyomulás, virga gityó és szinti, nyikkanásnyi ének nélkül. S végül az örök szerelem (Love Eternal), még egy utolsó 7 perces felvonás gyanánt. Ez sem egysejtű darab. Elvontabb dallamok sorjáznak, hölgyi ének zengedez, ám a tempó mit sem lankad. Derekas falat egy amúgy is derekas album végére.
A könyv most már határozottan érdekel. Te pedig kutasd fel az albumot, ha csíped a gyors, komplex, kemény power zenét és a Blind Guardian-féle dallamvilágot. Nálam bejön.
