Shock!

Tény: a Mantra lassan (vagy inkább gyorsan) az egyik alapvető hazai underground csapattá növi ki magát, fejlődésük lemezről lemezre töretlen. A zenei világ továbbra is a Helmet/Primus-vonalhoz közelít leginkább, de itt semmiképp se holmi plagizálásra gondoljunk, hanem agyas, tördelt ultrasúlyos riffekre, váltásokra és helyenként érzelemgazdag refrénekre, harmóniai megoldásokra.

Maradt a már az első lemezre is jellemző teljesen kiérlelt gondolat- és szövegvilág, a lelki, emberi értékek pusztulásáról, az emberi út járhatóságáról, hamis és valódi értékekről, célokról. A szó abszolút pozitív értelmében vett harcos és kíméletlen tisztánlátással bíró lemez. Vendégénekesek most is vannak, kiemelném közülük Kowalskyt (Black-Out) és Csatót (Replika). Energia és adrenalin szempontjából kiemelkedő számok (szerintem): Hazudj nekem, Fent vagy lent, ill. az Úgyis eljön érted, valamint csúcspont még a maximálisan rádióbarát, éterien elszállós duett Kowával, az Ugyanúgy, mint régen. A keverést - abszolút professzionálisan a lehetőségekhez képest - maguk oldották meg.

Annak idején azt hiszem, 8 pontra értékeltem az első lemezt (Embert játszani), azóta az egyik legtöbbet hallgatott hazai korongom lett. Amit hiányoltam róla (hogy nemigen érezni rajta azt az irtózatos zúzást és energiát, amit élőben produkálnak), az rajta van a koncertfelvételeket tartalmazó Élő embert játszani lemezen (a saját számokon kívül két elsőrangú feldolgozás is, a Feszíts meg a Replikától ill. egy Cro-Mags "örökzöld"). Szóval itt van ez a három lemez szűk egy év alatt és mindegyik jó, nagyon jó. Kihagyhatatlan zenekar.