Shock!

Mes-hug-gah, Mes-hug-gah! - kántálnám ütemesen egy koncerten, de erre vajmi kevés esélyem van, így marad kicsiny szobám, az üvöltő hangfalakkal. Már számolni sem tudom, mióta jönnek és jönnek a hírek a Rare Trax-ről, először mintha úgy lett volna, hogy dupla cd-t adnak ki, aztán valamiért mégsem. Húzták-halasztották, végül csak megjelent.

Rajongóknak való igazi csemege, teli ritkaságokkal - hát persze, hisz a cím is ez, meglepődött egyáltalán ezen valaki? - demófelvételekkel és 3 klippel. De lássuk csak szép sorjában.

A nyitó War kedves death metalos zúzdája, ami Fredrik Thordendal szülinapjára készült, milyen kedves, megható dal, amúgy sajnos dobgépes, szóval a lényeg nagyjából azért elveszett. Jegyezzük meg, hogy a gitárokon Jens Kidman (az énekes) és Jocke Skog (Clawfinger) játszik, utóbbi programozta a dobokat is. Azért így más a kép, ugye? Utána a Cadaverous Mastication, a Sovereings Morbidity és a Debt Of Nature sorakozik szépen a legelső bakelit (!) lemezről, a '89-es Psykisk Testbildről. Amúgy az igazi ritkaság - volt -, akkor csak 1000 példányban jelent meg, és csak bakeliten. Zeneileg eléggé (akkori) metallicás, persze azért a később kibontakozó egyedi stílusjegyek már megfigyelhetőek zsenge formájukban, legalábbis Fredrik furcsán ritmizált riffelésében mindenképp. Itt még Niclas Lundgren dobolt, szóval az igazi manna még nincs a Meshuggah-ban.

Ugrás az időben, a By Emptyness Abducted, és a Don't Speak egy '96-os demóról származik. Csodálatosak! Az az igazi szaggatott húzás, mással össze nem téveszthető hangzás, idegtépő gitárszóló mind benne foglaltatik e két számban. Bár a Don't Speak meglepően "egyszerű" témákat tartalmaz, a nyakizmokat azért rendesen megdolgoztatja! Vissza a múltba. A hetedik és nyolcadik dal (Abnegating Cecity és Internal Evidence) egy '90-es demóról csöppent ide, amikor Tomas Haake hatlábú, nyolckarú dobosisten a zenekarba érkezett. Ha ismerősnek találnád ezt a két dalt, az nem véletlen, hiszen a Contradictions Collapse-on fent vannak (mely lemez még mindig magán viseli a Metallica hatását), de állítólag ez a demóverzió jobb. Fene tudja, nekem tetszik mindegyik, bár elmeállapotom megkérdőjelezendő, rajongó vagyok. Ezek után az utolsó sorlemez nyitódala, a Concatenation remixe hallható, sajnos ez is dobgépes, bár annyira nem hallatszik, de azért mégiscsak. Zárásként egy Ayahuasca Experience című "izét" rakták fel, ami egy masszív idétlenkedés, semmi más. Fogalmam sincs, mi lehet az az ayahuasca, de az biztos, hogy a srácok agyában végzett egy kis pusztítást.

Hab a tortán a 3 video, az Elastic-nak egy botrányosan szar koncertfelvétele, a New Millennium Cyanide Christ klipje, mely nem más, mint egy turnébuszos poénkodás (szóljon a zene, mindenki léggitározzon, légdoboljon és légénekeljen rá, légmikrofon helyett persze megteszi egy töltőtoll is, mindezt lehetőleg ülve, minél morcabb arccal, és bődületesen ronda napszemüvegekben), lehet őket komolyan venni?! Végül egy elég hosszú felvételnek is helyet szorítottak, zanzásított életkép turnékról, stúdióból, vécéről, ágyból, kajáldából, meg amit el tudsz képzelni. Naaa... azért OLYAN nincs rajta... Ja, és ők is ABBÁ-t hallgatnak.

Rajongóknak kötelező! Adhatok én erre mást?