Shock!

A Metal Church tábort két hatalmas veszteség is érte az előző, Weight of the World című korong óta. Ezek közül kétségtelen, hogy a legendás frontember – aki ekkor már ugyan nem volt a bandában - David Wayne tragikus halála volt a nagyobb katasztrófa, de az őstag Kirk Arrington kiválása is elég komoly érvágást jelentett – helyette ezúttal Jeff Plate üti a cájgot.

Mindezek ellenére sikerült túlélni ezt a viharos időszakot is, a Light in the Dark pedig egyenes folytatása az előző korongnak, vagyis nem más, mint egy nem világrengető, de korrekt US power anyag. Sok újdonságot nem lehet elmondani a fiúkról, a Kurdt Vanderhoof vezette csapat ott folytatja, ahol két éve abbahagyta: lepakoltak az asztalra 10 riffelős és fogós nótát, amihez hozzácsapták a David Wayne emlékének szentelt Watch the Children Pray című klasszikus átiratát.

A lemez hangzása kissé retro, de jó, arányos, kicsit több gitár mondjuk elkellene néhány helyen, de bőven élvezhető a sound így is. A nóták nagyjából a már megszokott MC sémákra épülnek, amire Ronny hoz néhol agresszív, néhol dallamosabb témákat. Utóbbiak szerény véleményem szerint jobban ütnek (gondolok itt elsősorban a Believer vagy a Beyond All Reason dalokra), míg a gyors témák inkább csak átszáguldanak a hallgatón. Különösen tetszik a Temples of the Sea, ami egy balladisztikusan induló, akusztikus gitárral meg vonósokkal színesített téma egy király ikergitár riffel a vége felé, ráadásul valahogy a Sabbath lemezek misztikus hangulata ugrik be róla (bár lehet, hogy ez csak a klasszikus BS dalra, a Children of the Sea-re hajazó cím miatt van így). Azért a speedelősebb dalok között is akadnak pofásak, a Son of the Son kifejezetten tetszik meg a nyitó Light in the Dark is ott van, de összességében ezek mégis kissé laposabbnak tűnnek.

A záró Watch the Children Pray-ről már sokféle véleményt hallottam, köztük olyanokkal, hogy nem ér fel az eredetivel, meg egyébként is fölösleges egy ilyen nótát bolygatni, de szerintem szép gesztus volt, hogy így állítottak emléket az öreg harcostársnak. Ráadásul Ronny nagyon jól énekli (egyébként, mint nemrég tapasztalhattam, élőben is), úgyhogy szépen ki is ráz tőle a hideg minden egyes alkalommal.

Summa summarum tehát: ez egy nagy dolgoktól teljesen mentes, ám jó kis lemez, amit egész egyszerűen csak időről-időre jó meghallgatni. Ennyi.