Az MSG utolsó stúdióalbumában óriásit csalódtam, mondjuk már évek óta vegetált az egykor jobb időket is megélt tehetséges gitáros, de azért egy kicsivel több tüzet vártam tőle. Ezek után természetes, hogy tartottam az új albumtól, vajon megmaradt az előző lagymatag, élettelen vonala, vagy sikerül magához térnie némiképp a gitárosnak.
megjelenés:
2001 |
kiadó:
SPV / Record Express |
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Az új felállással rögzített Be Aware Of Scorpions (megsúgom, a lemezcímmel nem a Scorpionsra utalnak, csupán egy kerti fotózás során elhangzott "bogaras" poén miatt választották címnek) nyitó dala, a No Turning Back egy igazi lüktető, régies ízű MSG dal, kiváló szólóval. Az új énekes, Chris Logan tökéletes illik ebbe a zenei világba, karcos hard rockos torka az igazi megfejtés Schenker gitárjátéka mellé. A következő számok egy kicsit lassabban húznak, viszont a lüktetés és a feeling megmaradt. Meg persze a remek dallamok is. Schenker is el-elereszti magát szólóilag, bár még mindig nem hasonlítható régi fényéhez, azért jó volt hallani, hogy érezhetően újra szívből jönnek azok a hangok.
Egyik nagy kedvencem a Blinded By Technology, mely az akusztikus kezdés után meglepő módon mégsem lírai dal lesz, hanem egy érdekes riffel megtámogatott furcsán megkapó darab. A legtöbb dalban azért hagyományos hard rock témákból építkezik, tudjátok, verze, refrén, verze, refrén, szóló, refrén, végső nagy kavalkád. Na jó, ez nem egészen igaz, mert sokkal több gitárszóló hallható a számokban, mint egy átlag bandánál, és ezt, azt hiszem, senki nem fogja felróni Schenkernek. A Sea Of Memory-ban a hangulatos, érzelemdús vokáltémák mellett az egyik - szerintem - legjobb szólót lehet hallani. A Reflection Of Your Heartban mintha Axl Rose vendégeskedett volna, elég jól levette Chris Logan Axl karcos, visítós énekstílusát. De maga a dal is hajaz egy kevéssé a régi Gunsra. A záró dalban egy gyerekkórus is felcsendül (vagy óvodáskórus, elég hamiskásak egyébként...), ezt kihagytam volna a helyükben.
Azt hiszem, ezzel a lemezzel sikerül a régi rajongók bizalmába visszaférkőzni valamelyest, engem legalábbis lassan, de biztosan sikerül meggyőzniük. Jó lenne, ha a következő lemez minőségét nem adnák ennél alább, és több gyors dalt is szívesen hallanék. Olyan igazi Schenker-féle rock'n'rollokat! Amerikai-ízű dallamos rockzenét kedvelők figyelmébe ajánlott darab, arra meg senki ne figyeljen, hogy Schenker úgy néz ki, mint egy lepukkant stoner arc harminc év füvezés után.