Digipackos kiadvány, svéd hardcore zenekar, különös névvel. Karcos, harcos, súlyos, agresszív, és nagyon kaotikus; ezek a jelzők jutottak először eszembe, mikor elkezdtem hallgatni a cd-t. Kicsit agyahagyott olykor, mondjuk a lemez címe nyilván erre enged következtetni. Kár, hogy a kiadás dátuma az égvilágon sehol nincs feltüntetve. Azért kiderítettem persze.
Kapkodnak, borultak, nem kicsit. Szokásosan érthetetlen a szövegmondás, azért az artikulációt, mint olyat bevenném az átlag hardcore zenekarok kötelező tantárgyai közé. Nemtom, de rontja az élvezetet ez jelen esetben, akár halandzsázhatna is a vokalista fiatalember. A lemez végén már idegesített is, hogy csak annyit hallani az egészből, hogy valaki üvölt torkaszakadtából, olykor csak egy folyamatos rekedt "a" és "á" közötti hangot lehet érzékelni az egészből. Na jó, néha pár mássalhangzó is felbukkan, de csak azért, hogy becsukódjon a vokalista szája.
A Miss Mofet szerencsére az olykor totál kiszámíthatatlanná váló dalszerkezeteit meg-megtöri egy-egy emlékezetesebb, megjegyezhetőbb témával, amúgy felüdülésképpen. Itt-ott sampleres hangmintákkal színesítik a hangfolyamot (tényleg olyan "folyamos" az egész, szinte lehetetlen megkülönböztetni egymástól a nótákat, még sokadik hallgatásra is), de csak halkan, szinte észrevehetetlenül. Nagyon ritkán dallamos gitártémákat is belecsempésznek a riffek közé (nagyon ritkán és alig-dallamot), de feldobja a hangulatot, az tény. Kicsit oldottabbá válik a zene. 11 dal, 32 percben, de kb. úgy éreztem magam, mintha 25 dal lenne 90 percben, annyira tömény az egész. Tény, hogy pihent aggyal kell hallgatni, különben fárasztó végigülni az egészet egyhuzamban.
A cd 2002-ben készült amúgy a Soundlab Stúdióban a nasumos Mieszko Talarczyk producer segítségével, aki már olyan zenekarok mellett bábáskodott, mint a Nine, a Millencolin, a Nostromo, a Within Reach és a Nasum, természetesen. Tue Madsen is segített a végső sound kialakításában, az Antfarm Stúdióban, az ő nevéhez a következő zenekarok fűződnek munkailag: The Haunted, Born From Pain, Mnemic, Raunchy. Szóval nincs nagy panasz a hangzásra, eltalálták azt a hc-hez illő, kicsit koszos, nyers, zajos, ám mégis egységes soundot.
Hardcore rajongóknak ajánlott, viszont akik csak messziről szagolják a műfajt, ijesztő lehet ennyi kaotizmus egy helyen.
