Az esetlen nevű Mutala az igen gyér olasz death metal színteret hivatott erősíteni, immáron kilenc éve. Az már más kérdés, hogy mennyire lehet olasz death metal színtérről beszélni egyáltalán. A zsíros hajú szívtipró dél-európaiak a fémzenék terén mindig is inkább az epikus, fantasys, true heavy metal mellett vontak kardot, az extrémebb zenék valahogy soha sem álltak jól nekik.
megjelenés:
2008 |
kiadó:
Sweet Poison / Gatti Promotion |
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
Most hirtelen a nyers thrasht játszó Necrodeathen kívül nem is igen jut eszembe egyéb megemlítésre méltó, szélsőséges muzsikát játszó csapat a csizmás országból. De sebaj, mert ezen szeretne változtatni a Mutala, s ezért itt van a banda második korongja, amelyen az együttes már 2004-ben elkezdett munkálkodni, ám csak idén jutottak el oda, hogy el is készüljenek a friss alkotásukkal.
Az olaszok szeretik zenéjüket „mediterrán death metal" jelzővel illetni, ami elsőre érdekesen hangzik, ám az albumot hallgatva már erősen sántít a dolog. Többször is végighallgatva az anyagot sem igazán találtam mediterrán momentumokat a dalokban, egyedül az instrumentális In My Temple, az amelyre lelkiismeretfurdalás nélkül rá lehet mondani, hogy ez bizony egy igen kellemes, akusztikus gitárokkal előadott, délies ízű darab. Kissé melankolikus, de nagyon jólesik a fülnek a közepes szintű, nonstop darálás közepette. Mert maguk a dalok standard death metal tételek, teljes mértékben mai felfogásban. Vagyis az olaszok zenéje igen közel áll a svéd dallamos durvulatokhoz, főleg a jellegzetesen dallamokat is hozó riffelés és kiszámítható tempóváltások árulkodnak erről. Az ikergitáros témák is jöhetnének valamely északi páros kezei alól is, a néhol károgásba forduló hörgés pedig még némi black metalos ízt is ad a végeredményhez.
Tökéletesen szürke anyag lett a Cloning Wicked Minds, amin még az egyediséget erőltető stílusi megjelölés sem segít. Akik oly mértékben death metal függők, hogy bármit meghallgatnak az adott stílusban, nyugodtan próbálkozzanak a Mutalával, mert ugyan kétlem, hogy új kedvencre lelnének a csapatban, de azért jó tudni, hogy a gyerekkorom egyik legnyomasztóbb zenei élményével megajándékozó Adriano Celentano hazájában is vannak olyanok, akik egyik kedvenc stílusunkat próbálják művelni.