Nem túl friss felvétel érkezett Svájcból, a Threepoint címet viselő, igen rusnya borítóval rendelkező cd 1999-ben jelent meg. Azóta eltelt hat év, a csapat honlapján annyit sikerült kibogarásznom, hogy új dalokat írtak. Feltehetően. Meg koncerteztek is, képeket is találtam.
A zenekar amúgy '93 óta él és virul, vagyis akkor adták ki első lemezüket. A zenei vonal régivágású hard rock, inkább az AC/DC gitárhangzásával, de azért nem annyira tufa zenével. A késői hetvenes, korai nyolcvanas évek csapatainak hatását hordozzák magukon. Kicsit olyan öreges-rocknak tűnik, igaz nem vészes a zene, a lendületesebb dalok mellé lírai dallamokat is csempésztek, csak hát megrekedtek az időben úgy harminc évvel ezelőtt. Ami persze nem baj, aki bírja az ilyesmit, annak tetszeni is fog, bár egetverően jó dalokat nem tudtak írni. Ebben a műfajban muszáj, hogy a refrén fülberagadó legyen, az összes dal sajnos elment a fülem mellett. Az énekes sem az az aranytorkú pacsirta, jellegtelen, kis hangtartományban mozog a hangja, apróbb bizonytalanságok is felfedezhetők a dallamaiban, a magasakkal hallhatóan küzdeni támadt kedve. Nem az a típus, akinek hangjára ezrek őrjöngenének egy stadionban. A kiejtése sem éppen a legjobb, igen, nem csak az zavaró, ha a hazaiak nem tudnak angolul megközelítően jól, hanem a külföldi csapatoknál is ugyanolyan bántó az angoltalanság. Ehhez mérten a hangzás is gyenge, vértelen, borzalmasak a dobok, dinamikátlan, demószintű.
Bizony, unalmas ez, elég nehezemre esett végighallgatni.
