Még idén tavasszal jelent meg a Nadir új lemeze, a Those Who Bought The Rain, mely a tavalyi, Step On It zenekarral közös splitet leszámítva a második korong a sorban. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a Dark Clouds néven eltöltött időkről sem, így tehát mondhatjuk, hogy a Nadir tagjai sokat tapasztalt, veterán harcosai a magyar undergroundnak.
A We, the Scum of the Earth-höz képest sok változás nincs, a muzsika továbbra is komor hangulatú világvége metal, mely műfaji kategóriákba nem igazán sorolható. Death metalnak nem nevezném, mert Tauszik Viktor gégemetszett hörgése mellett a zenében nem sok minden utal erre a műfajra. Meg egyébként is döntő többségében döngölős középtempók hallhatók, kevés az olyan gyorsabb téma, mint a Subhuman Subdue bevezetője pl. Sokkal több a doom vagy épp a sludge hatás, de ezek is mindig keverednek valamivel.
A külcsín eléggé minimál ezúttal, írott cd, fénymásolt szövegekkel, a borító viszont a maga egyszerűségében is hatásos és jól eltalált, ráadásul tökéletesen illeszkedik a zene sötétségéhez, illetve a szövegi koncepcióhoz. A Those Who Bought the Rain ugyanis konceptlemez, a jelenkorról fest nem éppen hízelgő képet - természetesen. Annak ellenére, hogy a Nadirnál nem a technikai villogtatáson van a hangsúly, sokkal inkább egy organikus egészként kíván hatni a lemez, mégis igen nehéz hallgatnivaló. Rátelepszik az emberre ez a komor hangulat; a zene masszívsága, töménysége egy pillanatra sem enyhül, és Viktortól sem kapunk még leheletnyi dallamfoszlányokat sem.
Pici változatosság ezen a téren nem ártana, mert igencsak kevés a kapaszkodó. Olyasmikre gondolok, mint a Subhuman Subdue crowbaros témája, a Traitor Pleading Guilty súlyos málházása vagy épp a Desert Age thrashelése; ezekből sokkal-sokkal több kellene, mert így csak savcsökkentő egyidejű alkalmazása mellett nem borítja fel emésztésemet a lemez.
Alapvetően rendben van a Those Who Bought The Rain, azonban nem győzöm ismételten hangsúlyozni a leheletnyivel befogadhatóbb témák iránti óhajomat, illetve Viktornál picivel több változatosságot is kér a nép. Ennek ellenére azt mondom, az apokaliptikus zenék kedvelői nyugodtan tegyenek egy próbát az új Nadirral. Nálam sajna csak speckó hangulatban működik... (A rejtett bónuszként felpakolt Moby Dick nóta, a Romlott rendszer angol nyelvű feldolgozása viszont király.)
