A Lifeforce kiadótól szokatlan módon egy atmoszférikusabb csapat lemezét ismerhetjük meg, akik ráadásul spanyolföldön éldegélnek. (Nem tévesztendők össze a francia black metal csapattal, a Nehëmah-val.) Az ember máris egzotikus zenét sejt ilyen bevezető után, ami részben így is van, legalábbis ha azt nézzük, hogy az Opeth-, Moonspell-vonala mennyire illeszthető ebbe a kategóriába, mivel a Nahemah abszolút mértékben őket követi. Az meg majd eldől, vajon egyéniség is szorult beléjük, vagy csak szolgai másolók.
A csapat nem éppen ma kezdte, '99-ben jelentették meg első albumukat saját kiadásban, majd 2001-ben a másodikát, immáron egy spanyol kiadónál. Viszonylag sokat használják a szintetizátort, aláfestésnek, illetve mindenféle fura effekttel bolondítják meg a zenét, ezzel is plusz hangulatokat idéznek fel. A hörgés mellett olykor kis énekdallamok is beúsznak a tördelt ütemek fölé, olyan fajta, ami azonnali szívfájdalmat idéz elő minden jóérzésű zenehallgatónál.
Intelligens, okos dalszerkezetek, hosszú nóták, a bánatos érzelmek megcsapolása hangok által – nagyjából ez jellemzi a csapatot. Néha sejtelmes szintihangok uralják a teret egy ideig (bár tényleg ritkán), disszonáns hangok, pont ezért talán a Phoenix című dal lett az egyik kedvencem a bizarrsága miatt. Örülnék, ha ebbe a kísérletezős irányba menne a zenekar tovább, meg jó volt itt szaxofont hallani, kicsit Twin Peaks-es, őrülten kicsavart hangulatot hozott ez a pár perc. Érdekes módon a lemez második fele tűnt izgalmasabbnak számomra, ide rejtették az érdekesebb nótákat.
A hangzáson érződik, hogy nem álltak pénzkötegek a tagok zsebében, kicsit műanyag (na jó, nagyon) a dobsound, meg úgy összhatásában nagyobb a kása, mint amit ez a zene megkívánna, de igazából hosszú távon a zene „elvitte" a sound gyengeségeit, csak a randa dobok zavartak.
Ha most azt mondom, nekem jobban tetszik az Opethnél, mindenki a kardjába fog dőlni, de így van, még akkor is, ha ők is olyan zenét játszanak, amit hallgatni felettébb élvezetes, de utána semmi nem marad meg belőle mégsem – illetve nem túl sok. A stílus kedvelőinek holtbiztos befektetés, számomra az idei év első kellemes meglepetése
