Shock!

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az album hanganyagát először koncerten csekkolhattam le, így most a CD-t hallgatva az első benyomásom az, hogy bizony nem mentek el mellettem a nóták a bulin, sőt!

Kezdjük az elején. '97-ben megjelent az Eden demó, mely 6 nótát tartalmazott profi csomagolásban (ld. Cold Shower Nr.4.). Kellemes kis zöngemények voltak, de 100%-osan nem csaptak a földhöz. Majd tavaly egy 2 számos promo felvétel készült (a Watch him! és a To have strength szerepel rajta, az albumon megtalálhatóak), amitől dobtam egy hatalmas hátast. Az 1-es Shock!-ban ecseteltem vala a véleményemet. No, majd végre megjelent az Overgain, mellyel egy szerzői kiadású kiváló metal dalcsokorral lett gazdagabb piciny szülőföldünk. Ezen mondat hangvételét kéretik ironikus felhanggal olvasni, merthogy a balfék kiadók megint lekéstek róluk. Na jó, azért Nyakficamék nem is kulcsoltak érte túlzottan, ha jól tudom. Ennyit az előzményekről, a lényeget úgyis a korongra préselték.

Gitár jobbról, gitár balról, jön a dob és muszáj feltekerni a hangerőt. A Believe it!-tel léphetünk rá a kitörésre vágyó agresszió ösvényére. Az a jó a Neck Sprainben - annak ellenére, hogy nem a stílus (súlyos, extrém metal) újítói és ezzel ők is tisztában vannak -, hogy kiváló érzékkel keverik a mélyen döngölő riffeket, a groove-os tempókat, nevezzük nevén: a Machine Head súlyosságát a Korn és tsai vonal extremitásával. Mindehhez Bánfalvi Sándor személyében egy precíz és állat témákat ütő dobos társul. Jó pár hallgatásig képtelen voltam másra figyelni, mint a cinek játékára, a kiállásokra, stb. Aztán jöttek a riffek. Még az egyszerűbb részeknél is olyan húzása van a nótáknak, hogy lehetetlen ülve, nyugodtan hallgatni. Az egyik legjobb adrenalinpumpáló ez a lemez! Ráadásul úgy szól a korong, mint az álom! Az se kispálya, hogy a gyors nóták (pl. Look at yourself eleje) sem fulladnak kavalkádba, mert iszonyú pontosan játszanak a srácok és ez az élő teljesítményre is teljes mértékben igaz! Káosz elfelejtve, jöhet az igényes darálás. A lemez végén a Planet Caravanos lebegést találtam egyedül egy kicsit kidolgozatlannak, nem kapott el teljes mértékben az a hangulat, aminek szánták. El ne felejtsem megemlíteni, hogy néhány dalban Bigyusz (ex-Strong Deformity) is vendégszerepel.

Néhány kedvencem: Fear attacks me: a végén a leállás és újrakezdés Levi üvöltésével, tiszta katarzis! A To have strength?-ről szerintem nem is kell leírnom még egyszer, hogy miért ilyen hatalmas nóta. Változatos és piszok jó témákból épül fel. A legeslegeslegnagyobb kedvencem a You're not lost c. nótaremekmű. Erről csak szuperlatívuszokban tudok írni. Van itt minden. Állat refrén, pincébe döngölő riffelés, pszichós ének, húzós dobok, (és rég hallottam ennyire jól kevert pergőt!) elő a léggitárt, légdobot, akármit! Emberek, ez a rock'n roll! Az Expected feelings szintén a mindent elsöprő lendület. Húúú... elakadt az "írókám", ezt hallani kell!

Aki gerjed a súlyos zenékre, annak kötelező megismerkedni az Overgainnel!