A Necrodeath nyitó riffje olyan, mintha kiherélték volna Sacred Reich American Way c. remek dalát. Elég rosszul indít nálam bármilyen zenekar, ha már ennyire nyilvánvalóan koppintanak olyasmit, ami közismert.
Az infólap szerint black/thrash zenét játszik a csapat, ráadásul 1984-ben alakultak, akkor nem jött össze a nagy siker teljesen, a dobos később a Sadistban játszott, majd sok év szünet keltették életre újra magukat, és kezdték el gyártani az új lemezeket. Idén a Ton(e)s Of Hate-et szabadították ránk. Tényleg van benne black - főleg a rikácsolás, mely a Cradle Of Filth-es Dani rosszabb pillanatait idézi, helyenként a blastbeat is -, thrash is van, szokásos nagy nevek hatása, szólóilag meg Kerry King, aki azért rángatja a tremolót és vinnyogtatja a húrokat, mert nem képes másra, de őt ezért szeretjük. Azt viszont nem szeretem, ha ennyire utánozzák ezt máshol. Azt nem utálom, ha slayeres valami, ez pedig nagyon is az, riffelésileg is, de az már kicsit zavar, ha rá tudok ordítani egy nem Slayer dalra, konkrét Slayer szövegeket... Értitek ugye.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer azt fogom leírni, hogy egy dobosnak kevesebbet kellene villantania egy zenében. A Necrodeath ütőse rendkívül ügyes, tetszenek a díszítései, pörgetései, stb., de az egy kicsit idegesítő, mikor egy-egy dalban a kelleténél többet használja azt a dobot (test nélküli tom, mint később megtudtam), amit Mike Portnoy tett népszerűbbé, bár ő azért ízléssel használja szerencsére. Szóval ez itt most sok egy kicsit. Inkább játszana a cineken még többet...
A borító meg szánalmasan gagyi. Tőből levágnám a kezét annak a grafikusnak, aki ezt összehozta borító gyanánt. Inkább legyen hentes vagy adóellenőr akár, de kerülje el a fotósoppot. A zenét tényleg csak az ultrafanatikusoknak ajánlanám, ezerszer hallott megoldásokat villant a csapat, bár itt legalább profin összerakták az egészet, erre nincs panasz, meg nem is szól rosszul. Ha a rikácsoláson felül tudnék emelkedni, akkor vezetés közben simán jó lenne, persze ha tudnék vezetni és lenne autóm...
Nem ez a kedvenc thrash-es lemezem, az tény. Azért bűnrossznak sem mondanám. Kiegyezek velük egy hatosban.
