Bár a levelet egykori shockolónknak, Tóth "Björn" Balázsnak címezték, de ő ugye már inkább gitározik, mint írogat, rajtam kívül meg senki nem hajlandó meghallgatni ilyen zenéket, így naná, hogy engem utálhat ösmét megint minden blacker. Rajta! Már jól kezdődik: a borítóban az egyik tagon Gorgoroth pólót láthatunk...
Igazi kórusművet imitáló intróval kezd az Opus Draconis cd-je, de szerencsénkre nem nekro hangzással bír a lemez, azért ők már úgy érezték, hogy a XXI. században talán használniuk kellene a technika vívmányait. S lőn csoda, máris érthetőbb a zene. Igaz, ettől nem lett jobb, a károgós, behányós vokál ugyanolyan röhejes, mint más, hasonló zenekarnál, a riffek sem a progresszivitás csúcsát ütik, kicsit egyformák a dalok, kevéssé lehet megkülönböztetni őket egymástól.
A dalszövegek rendkívüli intelligenciáról tesznek tanúbizonyságot: hol templomokat szeretnének gyújtogatni, hol vámpírnak érzik magukat egy erdő mélyén, amúgy általában a sátánt dicsőítik, és gyűlöletre buzdítanak, szerencsétlen istent meg marhára utálják valamiért, talán maguk sem tudják pontosan miért, mert ez nem derült ki. A formáció amúgy portugál és ők is szeretik bután kifesteni az arcukat.
A zene továbbra is egysíkú (tudjátok, mikor a black metalos azt hiszi, hogy az a riff vagy téma, hogy egy darab húrt reszel folyamatosan, minél gyorsabban), a dobos próbál gyorsan dobolni, néha sikerül is neki, bár ezt a zenekart sem a pontosságáért fogják szeretni. A vokalista néha érdekesen elkínzottan ordít, talán kint felejtették egy sűrű, sötét erdő mélyén és ráeresztettek egy temetőnyi zombit. Érdekes módon a dalok között hallhatunk átvezetéseket, megszakítván a hömpölyt, talán csak fel akarták ébreszteni a monotonitástól elszunnyadó érdeklődőket?...
Kicsit jobbak, mint egy nekro/trú black zenekar, de azért messze vannak még attól, hogy ne csak black/death rajongók küzdjenek értük mindhalálig. Nekik jó lesz ez is...
