Shock!

Noha nem mondanám a felvételekre, hogy hozzáférhetetlenek (persze nem volt ez mindig így...), annyi bizonyos, hogy ebben a formában totálisan hiánypótló kiadvány az a tavaly év végén megjelent tripla gyűjtemény, amely a P. Mobil 1976 és 1979 közötti anyagait tartalmazza. A GrundRecords gondozásában megjelenő Nagy P sorozat újabb darabja tehát egyszerre ad helyet a híres, lemez nélküli, legtöbbször érthetően csak Vikidál-korszakként emlegetett éra összes demófelvételének – ezek önmagukban is két CD-t töltenek meg –, bónuszként pedig megkapjuk melléjük a frontember búcsúkoncertjének teljes felvételét 1979. május 1-jéről, a Budai Ifjúsági Parkból. Mint már ebből is sejtheted, az anyagnak a tartalmát tekintve legalább olyan indokolt helye lenne a Klasszikushock rovatunkban, mint a friss megjelenések között.

Az az igazság, hogy az utóbbi évek P. Mobil-kiadványain szinte lehetetlen fogást találni, legyen szó az új felállás koncertlemezéről, a tavalyelőtt kiadott legutóbbi stúdióalbumról, netán az ehhez hasonló retrospektív cuccokról. Éppen emiatt megint marha nehéz olyat írnom erről a 24 oldalas booklettel megpakolt, kiállításában is minden nemzetközi szintű elvárásnak megfelelő csomagról, hogy azzal ne csak a kliséket halmozzam egymásra. Ha olyan címeket sorolok, mint A Főnix éjszakája, Kétforintos dal, Tűzimádó, Utolsó cigaretta, Rocktóber, netán a korát – főleg hazai viszonyok között – minden szempontból valami elképesztő mértékben megelőző Honfoglalás, már akkor is mindenki pontosan tisztában lehet vele, miről is beszélünk itt, hiszen ezek a dalok ugyanolyan alapművek a hazai hard rockban, mint odakint az All Right Now, a Smoke On The Water, a Lady In Black és társaik. És kész, ezen egyszerűen nincs mit vitatkozni. Ráadásul pont e felvételeket visszahallgatva szembesülhet vele megint az ember, hogy a P. Mobil – amellett, hogy nyilván sokat merített a kinti nagyoktól – sosem volt híján a teljesen egyéni, sajátosan magyar vagy magyaros zenei elemeknek sem. Ezek a dalok tehát olyan klasszikusok, amelyeket mindenkinek ismernie kell, és amelyeket jó eséllyel egyébként mindenki ismer is, még úgy is, ha egyébként nem tud róla.

Az eredeti demófelvételek egy négysávos magnóval készültek Tollár Endre segítségével, és a Mobil jelenlegi énekese, Baranyi László javította fel őket digitálisan. Nyilvánvalóan nem mai értelemben vett csúcsminőségről beszélünk, nem dörögnek úgy sem a felvételek, mint mondjuk az In Rock, de azért simán élvezhető így is a végeredmény, pláne, hogy muzeális értékű anyagról beszélünk. A zene pedig, ahogy már mondtam, minden szuperlatívuszt megérdemel, de hát eleve olyan arcok is szólaltatták meg a dalokat, akiknek a neve nem igényel további kommentárokat: az aranykezű Bencsik Samu, a nem kevésbé aranykezű Cserháti Pityi, Pálmai Zoltán, Kékesi Bajnok és a többiek méltán számítanak rocklegendának itthon, és azt is minden túlzás nélkül ki merem jelenteni, hogy Vikidál ebben a korszakban világviszonylatban is simán ott volt a műfaj leghatalmasabb torkai között (még ha ezt az országhatárokon kívül nem is tudta senki). A mai napig a hideg futkos a hátamon ettől a nyers, bivalyerejű hangtól. És persze nem feledkezhetünk meg arról az emberről sem, aki ezt az egészet összefogta és működtette, azaz Schuster Lórántról.

A kiadvány gerincét ugyan a demófelvételek képezik, viszont azt mondom: ha valaki képet akar alkotni arról, mitől tudott lemez nélkül, totális ellenszélben is akkora kultuszt kiépíteni maga körül a Mobil, mégis a '79-es koncertfelvételt kell meghallgatnia. A hangminőség nyilván itt sem karcolja a Made In Japanét meg a The Song Remains The Same-ét, az az érzés azonban, ami a hangfalakból árad, libabőröket varázsol az ember karjára, és az is tisztán lejön, micsoda mágia született ezeknek az embereknek a kezei alatt a színpadon ekkoriban. A '70-es évek áporodott, nehéz, szürke nappalait szimpla biológiai okokból fakadóan nem élhettem át, és tartósan nem is szeretnék visszautazni az akkori Magyarországra, viszont egy este erejéig ha másért nem is, hát azért baromi szívesen megtenném, hogy megnézzem mondjuk ezt a formációt.

Csaknem három órányi rocktörténelem tehát ez a kiadvány, és ugyan ma már egyre kevesebb jelentősége van a fizikai formátumnak, most mégis azt mondom: már csak a Mobil jelentősége mellett is a polcra kívánkozik ez a tripla pakk. Az igényes kiállítás is emellett szól.