Shock!

Két éve nagyon odavágott nekem a Pagan's Mind Celestial Entrance című lemeze. Az a fajta prog-power muzsika volt, ami minden körülmények között megdobogtatja a szívemet, ráadásul minden szempontból hibátlan anyagot tett le a norvég banda az asztalra.

A koncepció is minden tekintetben ki volt találva: a zenei tartalmat méltóképp egészítette ki a végtelenül igényes körítés, amely amolyan misztikus sci-fi hangulatot árasztott, mintha csak a "transzcendentális" Crimson Glory-t kevertük volna a Lost Horizon hősies világával. Ráadásul a hangzás is igencsak rendben volt. A debütalbum, amihez barátaimmal együtt igen gyorsan visszaástunk, nem kevésbé erőteljes muzsikát rejtett, cseppet harmatosabb sounddal, de a kiadóváltás kapcsán megjelent az Infinity Divine újrakiadása is, amelyen ezt a csorbát igyekeztek kiküszöbölni egy kis felturbózással.

Az új - sorrendben harmadik - lemez borítója pedig aztán egész konkrétan a Transcendence lemezt juttatja eszembe, de amúgy a zene azért nem sokban hasonlít a CG-hoz. Apróbb hangulatok, finomságok persze utalnak arra, honnan is érkezett a PM, de azért ez műfajilag inkább prog metal, akármit is jelentsen bárki számára ez a szó. Összetett dalszerkezetek, direkt riffelés, fenséges dallamok, virtuóz billentyű- és gitárszólók - ezzel nagyjából össze is foglaltuk a zene lényegét. Mivel azonban ezek a tulajdonságok oly sok zenekarra jellemzőek lehetnek, meg kell próbálnunk megmagyarázni, mitől különleges és egyéni a PM zenéje. Nem lesz könnyű, de talán ha újra a misztikus hangulatra utalok, ami az egész lemezt körbelengi, talán elképzelhető, mire is gondolok. Hideg pengeként hasítanak a riffek, tempók és Nils K Rue kristálytiszta, de olykor bizony gyilkosan metsző dallamai - ez a srác tényleg bámulatos tehetség! Ahogy az első album újrakiadásának bónusznótájában, King Diamond At The Graves c. klasszikusának feldolgozásában egy az egyben elnyomta a Mester velőtrázó énektémáit, attól teljesen kikészültem. Nem is lenne ellenemre, ha efféle súlyosabb dolgokat a saját nótákban is alkalmazna, de Nils többnyire megmarad a finomabb tartományokban, persze sikolyok azért így is akadnak. Ének terén tehát nem lehet okunk panaszra! Jönnek a melódiák ezerrel, kellően ellensúlyozva az igencsak súlyos alapokat.

Elsőre kicsit nehezen befogadhatóak tűnt a lemezanyag. Vitathatatlan, hogy az efféle muzsika élvezetéhez sok türelem, zenehallgatói rutin és temérdek hallgatás szükségeltetik, de még én is meglepődtem, hogy az elején valahogy nem akartak hozzám közel férkőzni a Enigmatic dalai. A Celestial ugyanis elsőre letaglózott. Nem aggódtam azonban, mert tudtam, hogy egy nagyon ütős lemez után az ember hajlamos másként, "bezzegezve" tekinteni az utódra. A türelem végülis tényleg meghozta a gyümölcsét (vagy rózsát termett, ha nem akarunk képzavart): mostanára kiderült, hogy az Enigmatikus Hívás is egy kerek tízes a javából!

A 65 perces lemez szinte rátelepszik a hallgatóra, majd folyamatosan egyre többet mutat meg magából - tipikusan olyan zene, hogy az első néhány hallgatás során fel-felkapod a fejedet egy-egy kiemelkedő témánál, emlékezetes figuránál; majd később már konkrétan meg tudod jelölni a kedvenc részeket. Később az egész lemezanyag rabul ejt. És, bár fel lehet lelni a Dream Theater, Queensryche, Crimson Glory és egyéb hasonszőrű előadók legnagyobb pillanatainak hatását, én mégis inkább a Conceptionhöz tudnám legjobban hasonlítani a PM-ot. Mióta a Roy Khan-Tore Ostby páros befejezte közös ténykedését, a PM az a norvég banda, amely azóta bukkant fel és méltóképp tudja átvenni a Conception helyét. Lehet, hogy ebben az is közrejátszik, hogy Norvégia nem fossa olyan mértékben a dallamos/tradicionális bandákat, mint Svédország; mindazonáltal az Enigmatic lemez és elődei egész nyugodtan odahelyezhetőek a Parallel Minds és az In Your Multitude mellé. És ez nem vicc - tessék meghallgatni! Azt pedig külön remélem, hogy az LMP lesz olyan ügyes, hogy benyomja a srácokat valami nagy turnéra, esetleg valami jó kis jövő nyári fesztiválra - a zenén biztos nem fog múlni, úgyhogy már tényleg csak menedzselés kérdése minden...