Shock!

november 25.
hétfő
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Pentagram: Curious Volume

0617pcAz élőhalott különös, túlvilági démonok által láthatatlan drótokon rángatott marionett-bábut idéző mozgásával a mikrofon elé vonszolja magát, és ősöreg, fából faragott hangján sötét dalba kezd. Zenéje ugyanolyan szikár, mint inas teste, és száraz, mint csontjain a ronggyá aszalódott bőr, mégis, valami mágikus módon fogva tart, és hallgattatja magát. Nem tudok szabadulni ettől a képtől, ha Pentagramot hallgatok. Illetve ha Bobby Lieblinget hallgatom, hiszen a Penta' még akkor is egyfajta one-man-show, ha a bandának manapság már ugyanolyan fontos összetevője az előző albummal, az egészen pofásan sikerült Last Ritesszal bő másfél évtized után visszatért Victor Griffin is (lásd még Place Of Skulls, In-Graved). Itt ugyanis Bobby a lényeg, az ember, aki egyben tartja ezt a kisebb-nagyobb megszakításokkal közel négy és fél évtizede (!) üzemelő bandát, miközben szinte az is meghaladja a képességeit, hogy saját magát egyben tartsa. Ha láttad a megdöbbentő Last Days Here dokumentumfilmet, azt hiszem, igazat adsz nekem.

megjelenés:
2015
kiadó:
Peaceville
pontszám:
8 /10

Szerinted hány pont?
( 13 Szavazat )

Így aztán egy-egy új Pentagram lemeznél is az a legfontosabb, hogy egyáltalán van, vagyis még ha a Curious Volume-ot könnyedén földbe is döngölhetném a sokszor pocsék (dob)hangzás, a néhol semmitmondóan üres dalok (kettő-három, annyi meg mindig is volt náluk) és Bobby helyenként borzasztóan megfáradt hangja miatt, nem fogom megtenni. A Pentagram mindig is ilyen volt, én pedig hibáival együtt szerettem – még ha igazi liblingjeim soha nem is voltak. Emellett mindenképp méltányolom az igyekezetet, hogy ismét egy kellően változatos anyagot próbáltak meg összedobni. Van itt gyors, street rock-jellegű dal (a nyitó Lay Down And Die), még gyorsabb, Iggy Pop letagadhatatlan hatását mutató punkos tétel (Misunderstood), bántóan egyértelműen újrahasznosított ötletekből táplálkozó The Tempter Push (hát erről bizony csak annak nem ugrik be a Purple Strange Kind Of Womanje, aki életében nem hallotta, ilyen ember pedig nincs), illetve elég céltalannak tűnő heavy rockos darab is a Sufferin' képében, de ezzel együtt is természetesen az igazi doomosabb hangulat a meghatározó – hál istennek, teszem hozzá gyorsan, hiszen igazából ezek azok a tételek, amik jól állnak a csapatnak. Az olyanok, mint az atom-riffel támadó Dead Bury Dead, a szaggatott Close The Casket és a legelszálltabb Devil's Playground. Személyes kedvencem pedig a sejtelmesen sötét címadó, ami a lemez hangulati tetőpontja, még ha Bobby éneke kicsit olyan hatást is kelt, mintha elfelejtette volna betenni a szájába a műfogait (sajnálom, de tényleg minden egyes esetben ez ugrik be).

A Pentagramra mindig is jellemző volt, hogy tök régi ötleteteket hasznosítottak újra, így ezúttal is kapunk egy csodálatosan szomorú, jó húszéves tételt a Because I Made It képében (ez a szöveg azért tényleg hidegrázós!), illetve az Earth Flight – amely eredetileg az egyik legrégebben született Pentagram-dal, a '70-es évek elejéről! – azt is megmutatja, hogy az ő tolmácsolásukban a doom kicsit mindig is rockosabb, tempósabb játékot jelentett, mint a Saint Vitus vagy a Trouble esetében. A dalról amúgy senki meg nem mondaná a korát, pláne, hogy közvetlenül az a Walk Alone jön utána, amely bő negyven évvel később született, mégis akár az ikertestvére lehetne.

Eddig végig Mr. Lieblingről beszéltünk, és talán rendben is van ez így, ellenben az igazság az, hogy a Pentagramot nem miatta, hanem Victor Griffin miatt érdemes hallgatni. A fickó túlzás nélkül remek gitáros, aki nagyon érzi a műfajt, igazán hatalmas mázlija volt Bobbynak, hogy sikerült néhány éve visszacsábítania, mint ahogy Greg Turley basszert is. Egyedül a dobos új ezúttal, Minnesota Pete Campbell, akit a Sixty Watt Shamanből és a Griffin-féle Place Of Skulls/In-Graved kettősből ismerhetünk, tehát ő sem valami nyeretlen kétéves. A Pentagram felállása ezáltal kiegyensúlyozottabbnak tűnik, mint valaha, igazából ennél jobban soha nem is futott a szekerük, és semmi kedvem nincs lepontozni őket, még akkor sem, ha a Curious Volume-nál léteznek sokkal jobb lemezeik is. Vegyük úgy, hogy járt egy pluszpont a mindent túlélő elhivatottságért és kitartásért. Azt hiszem, ez a minimum.

 

Hozzászólások 

 
+3 #4 Venomádi 2015-09-23 16:53
Vártam, még nem hallottam a teljes lemezt, de ez a 2011-es etalon megszólalású lemezükhöz képest elég tré. Azon kívűl gond nem lesz vele szerintem. Épp tavasszal nyúztam a First Daze Here vinyl kollekciót, úgyhogy kellően megvan a hangulat is.
Idézet
 
 
+4 #3 Chris92 2015-09-21 12:18
Nagyon szeretem a Pentagram-ot, vártam a lemez és szerencsére nem is lett csalódás. Remek hangulat, jó dalok és persze azok a szerethető hiányosságok, amiket Andor is kiemelt a kritikában. A Last Days Here pedig tényleg magasan ajánlott, az egyik legmegrázóbb és legjobb doksi, ami rocktémában készült.
Idézet
 
 
+4 #2 ntsouth 2015-09-21 11:47
Pontosan így gondolom én is: Griffinnél senki nem hozza jobban ezeket a facsart riffeket, és a gitárhangzása is egyedülálló. Doom fronton ez eddig az év lemeze!
Idézet
 
 
+5 #1 BSND 2015-09-21 10:10
A Last Days Here dokumentumfilme t tényleg érdemes megnézni, azoknak is ajánlom, akiket egyébként nem érdekel annyira ez a fajta zene
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Red Dragon Cartel - Budapest, A38, 2014. május 5.

 

Poisonblack - Budapest, Dürer Kert, 2010. november 6.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

Within Temptation - Budapest, Sziget fesztivál, 2007. augusztus 8.

 

Watch My Dying - Budapest, Almássy téri Szabadidőközpont, 2007. március 23.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.