Per Wiberg neve az avatottak számára csenghet ismerősen, ez a még mindig nagyon hosszú hajat viselő, középkorú férfi mint multiinstrumentalista lehet ismerős azok számára, akik követik az Opeth, a Candlemass, a Spiritual Beggars, a Clutch vagy akár a Kamchatka zenekarok munkásságát – de ez a pár név igazából csak csepp a tengerben. Wiberg 2021-ben úgy érezte, a saját neve alatt jelentet meg négy új dalt, amelyek hossza szinte egyezik az EP címének hosszúságával – jelentsen ez bármit.
A zenét nagyjából körül lehetne írni egyfajta avantgarde progrockként, aminek a határvonalait egyrészt a Nine Inch Nails, a Porcupine Tree, meg persze Steven Wilson húzza meg, másrészt egy csomó '70-es évekbeli korai prog-jellegű formáció furcsa egyvelege bújik meg szinte kitapinthatatlanul ebben a négy dalban. Az első, All Is Well című tétel bő négyperces intrónak tűnik számomra, vagy akár úgy is fogalmazhatnék, hogy erre a megfejthetetlen alapra építkezik a maradék három dal.
A kettes In The Land Of The Living kellemes, de középutasnak is mondható pszichedelikus prog-hard rock hibrid, amiben fontos a történetmesélés úgy énekdallamokkal, mint a zenei körítést tekintve. A hangzás karcos, torz mivolta számomra kicsit zavaró, mintha mindent túlvezéreltek volna egy cseppet, de nyilván okkal készítette ilyenre az alkotó, illetve ez inkább a mű indusztriális oldalát erősíti. Érdekes, de az énekhang és téma együtt a Placebót juttatja eszembe, tehát Brian Molko is ott integet a háttérben a többi felsorolt előadóval együtt.
A harmadik, But For The Rest Of Us... címet viselő tétel egyfajta instrumentális idegborzolás, hozzám nem talált utat ez a túlnyújtott, túl álművészi hanggyűjtemény: inkább néhány hangszer random megszólaltatásának tűnik, de hát biztos van, akinek ez is mond valamit. A záró Lights Out borús, depresszív tétel, egykori Alice In Chains-ízekkel az énekdallamoknál, ez a legizgalmasabb a négy szerzemény közül, de még erre sem nyomtam meg az „azonnal visszahallgatom még ötször” gombot.
Ez az EP tehát igazából csak két értékelhető dal, pontozni nincs is értelme. Érdekességnek meg lehet hallgatni, de sok vizet nem fog zavarni, rajongói bázist erre nem lehet építeni. Túl sok saját karaktere nincs az itt hallható szerzeményeknek, tipikusan „nem jó, de nem is rémes" kategória.
Hozzászólások