Shock!

Megvallom, idétlen-idők óta a fiókom alján bűzölgetem ezt a korongot. Tán azért, mert a bandáról fikarcnyit sem tudok. Tán azért, mert rusnya a borító kívül-bévül. Az a néhány kép, mely a zenekart lenne hivatva bemutatni, inkább taszít, mintsem. Úgy nézem, négy van a súlyosan dizájnolt, mátrixos fazonból, akik agyonfestett, rémfejű külsővel élnek bele a világba. Nemüket illetően bizonytalan vagyok.

Ha minden igaz, akad itt egy Jane Doe, valamint egy Anne Frank is. Nagy ügy. A másik kettő esetleg hím. Vagy netán épp ők azok? Erre nem mernék esküdözni... Ami a korong tartalmát illeti... Agyoneffektelt, egzaltált zaj. Vagy minek híjják manapság az ilyet. (New shit?) Mindenesetre van benne Manson-feeling, naná, hogy. Ezt anélkül is vágom, hogy valaha is mélyebben barátkoztam volna bármely Manson anyaggal. Az én füleim számára nincs különbség az egyes nóták között, legfeljebb tempóilag térnek el egymástól - bár még úgy se nagyon. Az egyikben minden harmadik szó a fuck, tehát bizonyára mélyen szánt a mondandó. (fuck you, satan, fuck you, god...) A négy lidérc egyike általában tüdőbajos démonhangon hörgedez. A többiek elszállósan munnyognak és elektronizált bizgentyűik közt tobzódnak. Akad persze gitár is, de nem sokat javít az összképen.

Nem találok benne érdekeset - értékeset még kevésbé. Sötét, lehangoló, torokgyíkos és nyomoronc. Súlyosan ízlésromboló mindazok számára, akik épkézláb emberek szeretnének maradni a továbbiakban is. Persze lehet, hogy ők a mátrix-generáció új istenségei - de én szerencsére dönthetek úgy, hogy ehhez az új ideálhoz ne legyen közöm.