Shock!

Ugyan már nincs sok teteje ennek a cikknek, mivel a zenekar a lemez kiadása után feloszlott, de azért egy posztumusz kritikát kapnak, ha már vették a fáradságot és elpostázták nekünk. A 2000-ben alakult csapat két demó után saját erőből vette fel ezt a nyolc dalt tartalmazó cd-t, amellyel sok társukhoz hasonlóan kiadót szerettek volna találni, de közben ugye elhalálozott a csapat.

Jobb is így, ezzel a zenével kizárt dolog, hogy találtak volna kiadót, annyira gyenge és erőtlen még a próbálkozás minden szempontból. Talán a nu/extrém metal illik rájuk a legjobban, dallamos ének váltakozik zsigeri üvöltéssel, és igyekeztek tört ritmusokat belecsempészni a dalokba. Az elképzelés nem lett volna rossz, csak hát a kivitelezés... Egész egyszerűen egyikük sem állt még azon a szinten, hogy ebből élvezhető produkció legyen. A hangszeresek pontatlanok, a dalszerkezetek szétesnek, nincs egy épkézláb refrén vagy téma, ami beletapadna a hallgató fülébe, csak másokra emlékeztető halvány másolat-témák. Az énekes srácnak nincs énekhangja, ismét csak azt a kamaszos fiatal sráchangot hallhatjuk, mint sok más kiforratlan csapatban. Azt viszont meg kell dicsérnem, hogy igyekezett normális énekdallamokat kitalálni, és nem volt túlzottan hamis, csak helyenként, na de ott aztán nagyon. Énektanárt neki azonnal, ha még akar egyáltalán valamit kezdeni magával.

A Song-Song Stúdió alulmúlta önmagát, úgy szól a cd, mintha házi körülmények között, a próbatermet bemikrofonozva vették volna fel, tipikusan dobozhangú demós a hangzás. Nem is ecsetelem, első demónak elmegy, de lemeznek enyhén szólva kevés. A borító is úgy pocsék ahogy van, ezen sem lehet mit szépíteni. Viszont gyári cd, ez esetben ám kivételesen azt kell mondjam, inkább a minőségbe fektettek volna pénzt, mint a hivatalos sokszorosításba.

A három pontot csakis azért kapják, mert időnként igyekeztek a kliséken túllépni, csak ez még édeskevés a jó zenéhez.