Észtországból származik a Recycle Bin, akik enyhén szólva megleptek lemezükkel. Egyrészt maga az igényes digipackos csomagolás bizalomgerjesztő, másrészt a zene sem épp egyszerű fajta. 1999-ben alakultak, akkor még feldolgozásokat játszottak, aztán mikor a basszusgitárosuk is hozzájuk csapódott, saját dalokat is kezdtek írogatni.
2001-ben egy demót, majd 2002-ben még egyet szabadítottak a helyi hallgatóságra. Akkor már kicsit eklektikusabb zenét játszottak, mint a kezdetek kezdetén. 2003-ban készült a most tárgyalt lemez és hát leesett az állam.
Metalcore-t játszanak, és még a nagy hullámot megelőzve, igaz, hogy már 2005 van és most áramlik minden csapból ez a stílus, de ők még egy lépéssel előttük járnak. Továbbá nem csak a metalcore, hanem olyan modernebb felfogású amerikai zenekarok is hatottak rájuk, mint a Chimaira. Szóval van itt hörgés, üvöltés, éneklés, már a vokáltémákat illetően. A dallamos témáknál óhatatlanul felmerül a Shadows Fall és hasonló zenekarok neve, de hát valljuk be, ez már hozzátartozik a stílushoz. Az énekhangja Hans Luiknak még picit gyenge, itt bőven van fejlesztenivaló, előfordul, hogy hamis és bizonytalan, főleg az utolsó dalban veszti el a fonalat ezen a téren.
A zene kellően eklektikus, kaotikus, néha túllépnek a hc/metalcore kliséin és furcsa ütemeket, odaillőnek nem mondható részeket illesztenek a zenébe, amitől színesebb, izgalmasabb az adott nóta. Kicsit még hiányolom, hogy kapjak egy-egy olyan refrént amibe bele lehet kapaszkodni és együtt lehet dúdolni, vagy megjegyezni vagy egy olyan verzét, ami üt, mint mérges BKV ellenőr a jegy nélkül utazót. Szerencsére mikor már megfekszünk a metalcore kliséktől, hoznak egy kis pszichedelikus témát vagy kiabálós, urambocsá' nu metalos témát - igaz kifacsarva, hogy nehogy ráfoghassuk azért az amerikai divathullám randa műfaj-meghatározását - és máris újult erővel lehet folytatni a lemez hallgatását. A zenében itt-ott némi samplert is felfedezhetünk, de csak színestésképpen, ahol előfordul, ott ízléssel adagolják. A hangzást illetően sem kell szégyenkezniük, kicsit a cinek szólnak túl csörgősen, de összhatásában nem vészes egyáltalán.
Szóval jó ez, ügyes és elismerésre méltó, hát még ha azt nézem, hogy a tagoknak épphogy most serken a szakálla, mit fognak pár év múlva csinálni?... Felfordulást, remélem. Addig is egy ígéretes zenekart könyvelhetünk el a Recycle Bin név hallatán. Még picit kell érnie a zenekarnak, hogy még érettebben tudjanak dalokat írni, még bátrabban kevergessék az ötleteket és nem utolsósorban, az énekes tanuljon meg énekelni. Mindent összevetve mégis valahogy érdekesebbnek találtam, mint a mostanában felbukkant tucatzenekarokat, szóval hajrá, hajrá!
