Shock!

Kellett nekem Mago De Oz kritikákat írnom, a szerk. már át is passzolta egy újabb spanyol banda cd-jét. Azonban ennek a csapatnak nem sok köze van ahhoz klasszikus metal vonalhoz, amit a Mago és a Tierra Santa képvisel. Ez még önmagában nem is lenne baj, de ahogy csekély spanyoltudásomat is bevetve a honlapjukat nézem és hallgatom a temérdek fenn lévő mp3-mak egyikét-másikát, nem túl pozitívak az első benyomásaim sem a zenét illetően, sem a mondanivaló szempontjából.

Egyrészt: amit ezek a hazájukban veteránnak számító mucsácsók előadnak, az olyasmi punkos-rockos akármicsoda, amit alapvetően ki nem állhatok: a zene primitív, az énekes pedig legjobb pillanataiban is a középszar alsó régióiban mozog. Másrészt: az oldalra lépve bazi nagy vörös csillagokkal találja szembe magát az ember (egyik-másik lemezborítón is ez a "szépemlékű" szimbólum található, mintegy a logo részeként), ez pedig még akkor sem elfogadható számomra, ha egy olyan ország fiairól van is szó, ahol a baloldaliság kicsit másként értelmezendő, mint nálunk (elvégre évtizedekig kormányzott fasiszta rezsim). A zenei irányt, a külsőségeket és a számcímeket/szövegeket összeadva (már amennyit a szövegekből értek) egy igencsak bizarr elegyet kapunk: mintha csak a Beatrice játszana spanyol nyelvű dalokat a Rage Against The Machine szellemiségében.

Persze nekünk most nem a csapat teljes munkásságát, hanem ezt az egy szem lemezt kell értékelnünk. Ehhez azonban mind a cikkírónak, mind a nyájas olvasónak el kell felejtenie a fentebb írottakat, ugyanis a frappáns című Acústico lemeznek semmi köze a Reincidentes eredeti stílusához, lévén unplugged album. Úgy tűnik, korábbi szerzeményeiket hangszerelték át akusztikusba, ami kimondottan jó tett a daloknak, a végeredmény egész hallgatható lett. Egyszer legalábbis bárki végig tudja hallgatni. Más kérdés, hogy minek? Annak ellenére ugyanis, hogy vannak a maguk nemében kimondottan jó számok (Las Mades De Amor - itt felmordul a jó öreg Hammond is; Dolores - ez meg egy király latino szerzemény, flamenco, taps meg minden ami kell; Sobre Las Ruedas - ez a nóta meg a 70-es éveket idézi), hosszú távon elképesztően unalmas az egész. Az ének végig baromira elöl hallható (érezhetően a mondanivalónak van alárendelve a zene és nem fordítva) és a vége felé már tényleg halálra idegesít az egysíkú kántálás. Áldom a sorsot, hogy a cd-hez járó bónusz dvd-t nem küldte el a kiadó!

Szóval, ez olyan mértékben nem nekem való zene, hogy valami azt súgja, tévedésből került hozzám. Sebaj, amit meg kellett írni, megírtam; a rászánt időt nem sajnálom; latinzene-rajongó Édesanyám pedig örülni fog a cd-nek, legalább lesz megint apropó arra, hogy cikizhessük egymást kedvenc zenéink miatt.