Shock!

Gregorián danolással indít a három tagot számláló svéd Runemagick új lemeze, ami ugyan márciusban jelent meg, de csak most jutott el hozzánk a kiadójuk jóvoltából. Vehemens doom/death riffel folytatódik a dal, saját bevallásuk szerint ez a legjobb albumuk, lássuk tényleg az-e. A hangulat síron túli eddig.

Most tartok a harmadik tételnél, hagytam, hogy hasson a zene, a hangulat még mindig síron túli. Meg kell hagyni, egész jól elcsípték ezt a doomos, Candlemass-féle lassan borult hangolatot, bár nekem speciel a Runemagick valahogy jobban bejön, mint a Candlemass. Itt sem bonyolítják agyon a riffeket, olykor nagyon lassan jönnek a riffek, mégsem lesz unalmas a zene. Mondjuk lehet azért, mert egy sokperces dalon belül nem csak ezt a két hangot pengetik, hatásosan váltogatják a tempós részeket és a lassú merengést, illetve kiegészítő szintitémákat, effekteket, a fene tudja mivel gerjesztett kiegészítő hangokat. Még mindig a hármas tételnél tartok, amelyben tényleg minden van, a végén már tikatikás gyorsulás is, nem vetheti senki a szemükre, hogy nem próbálnak kilépni olykor egy-egy dal korlátai közül.

A gitárok kellemesen svédesen teltek (na most majd besz...rtam, ugyanis közben a háttérben elindítottam a csapat honlapját, ami naná, hogy elkezdett zenélni, ráadásul pont azt a gregorián bevezetőt, ami a korong elején hallható, persze ezres hangerővel. Gyorsan körül is néztem, nem jött-e be pár szellem ide viccből.), vagyis az egész lemez hangzása az. Ja és hát a basszusgitáron egy hölgy játszik, Emma Karlsson, aki 2000 óta tagja a csapatnak. Tök jó. A DDD című keleties hatású tételben hallhatjuk külön is, nem egy Billy Sheehan mondjuk, kicsit olyan se füle-se farka ez a kis kitérő.

Most tartok úgy a lemez felénél, továbbra is ügyesen variálják a témákat, nem tüttyedt le a produkció, bár a hörgés maga nem túl változatos, az tény. Viszont ezen kívül tényleg elég kifogástalan a dolog, noha ez sem a műfaj alappillére, de korrekt, megbízható, hangulatos lemez, jó dalokkal. És ez megéri a nyolc pontot.