Shock!

1. Nagyon elvétve akad olyan koncertalbum, amely igazán tetszik. 2. Ezt az RW bulit kazin hallgatom, ráadásul csupán a fél fülemen szól... de azért így is prímán képet kapok a tartalmáról.

Rokkant Rolf csapatát hosszú éveken keresztül kedveltem. Idővel kellőképp kiábrándultam belőlük, hisz beleuntam abba, amibe ők még a mai napig sem: a rogyásig ismert témák ismételgetésébe, az ötlettelen szürkeségbe. Ezek után egyetlen dologban reménykedhettem: az album lehetőleg régi dalokat tartalmazzon döntő részt...

Nos, a hangulatos bevezető után tüstént lelohadt kissé a kedvem, mert a Welcome to Hell már a stúdióalbumon sem rittyentett nagyot számomra. Voltaképp ennél jobbat a When Time Runs out, a Soulstrippers vagy a hatásvadász, ám gyengusz Unation kapcsán sem tudok említeni. Számomra a klasszikusok szereztek csupán kellemes perceket: Bad to the Bone, Riding the Storm, Prisoners of our Time és az Under Jolly Roger. A The Brotherhood pedig olyan, akár egy szanaszét nyújtott rétestészta, megkenve némi éterrel...

A hangzás korrekt, vokálokat hiányolok itt-ott. Időnként a közönséget is lehet hallani, de egészen elenyésző mértékben. Még akkor is, amikor egy-egy rövidebb danászás erejéig feldobhatnák a hangulatot (pl. Prisoners...), Az összekötő szöveg mindvégig német, így Rolfék feltehetően nem bánják, ha az eltérő anyanyelvű hallgatóság nem érti a dumcsit.

Annak idején, mikor Rolffal interjúztam, nagyon pedzett egy lehetséges Sziget-koncertet. Ha belegondolok, hogy a RW esetleg egy olyan banda helyére került volna, mint a Savatage, hát kiver a víz... Összefoglalva: kizárólag gyűjtőknek, fanatikusoknak ajánlom, mert semmi különlegesség, extra nincs a "válogatáson".