Shock!

Hosszú-hosszú ideje punnyadt a fiókom mélyén ez az album. Folyvást jobbra-balra bökdöstem és toligattam, de végül csak a nyakamon ragadt. Nincs más hátra, belefogok. Hátha nem is fog fájni... Ez az öt tagot számláló banda csaknem tíz esztendeje működik, a fent említett album pedig az ötödik anyaguk.

A részben halálhörgő, részben tiszta és dallamos ének akár üdítőnek is nevezhető kettősséggel vonul végig a nyitó Open Wide the Gate nótán. A muzsika önmagában nagyjából nélkülöz minden melodikusságot, inkább vad sikálás és tekerés zajlik a háttérben, melyet csupán egy leállós rész, illetve a refrének alatt oldogatnak fel.

Továbbra is a kétarcúság jellemző az immár dallamcentrikusabb Your Darkest Saviour percei alatt. Fülbetűnő a csapat eleven, energikus megszólalása, amely közrejátszik abban, hogy hangvételük agresszívabbnak tűnjék. Akad nóta (Screams of the Tortured), amelyben mindvégig a tiszta éneket hallhatjuk, ám ettől még közel sem válik tenyérbemászóvá. Aztán ismét alávaló, betonkemény röfögés és húrtépés veszi át a hatalmat, visszatér a troll torkú dörgedelem. (Közben kocsányosra dülledt szemekkel lesem a gót betűs címeket, de némelyik biz' megfejthetetlen talány marad számomra...) Derekasat túrunk az aránylag dallamos Beneath the Iron Hand történet során is.

Véreres, hullaszagú rettenetet elvetemült rémborzadály követ. Úgy tűnik, a fiúk egyelőre száműztek mindent, aminek valaha is köze volt a dallamokhoz. Leamortizált agysejtek intenek elhaló búcsút egymásnak a fejemben. Rohamos tempóban zombisodom. Az I Am the Conqueror mintha felmutatna némi melódiát - de inkább ne tenné. Mert eléggé korcs és torz a kicsike. Sátáni hangok hívogatnak a sötét oldal irányába, de nem hagyom magam: a világnak elég volt egy Darth Vader. A Crucified in Heaven egészen épkézláb darab, de tüstént eztán el is borulnak a srácok. A The Chains of the Nazarene ólmosan vonszolódó, tonnás súlyú mamutként nyomaszt, végül pedig a szélvészként teperő We Die Fighting vasal ki végérvényesen.

A Sacred Steel világa számomra túl sötét és erőszakos, de a dallamosabb nótáik egészen elviselhetőek.