Shock!

Lemezeket megszégyenítő körítéssel adták ki Saint Petrolék első, bemutatkozó felvételüket (igényes nyomdai borító, gyári cd). A csapat tagjai nem ismeretlenek a hazai undergroundot ismerők számára, Bende Imre gitáros az Insane-ből lehet ismert, Kovács Krisztiánt eddig énekesként lehetett látni a színpadokon, a Fish! zenekarban, ám itt inkább gitározik, a mikrofon mögött Szőke Károly áll.

Ezen a felvételen még Felföldi Péter basszusgitározott (ő ugye kismillió zenekarban szintén énekelt, többek között ex-Stereochrist, most Chief Rebel Angel) és Nyeste Tamás dobolt. Ők ketten azóta nem a csapat tagjai, de a pótlás már megérkezett.

A felvételen négy dal található, az első egy igazi stoneres cucc (sivatag, hatalmas amerikai verdák, hozzá illő randa, dagadt és szőrös zenészekkel) nóta, elsőre fülbemászó refrénnel, a másodikon abszolút érezni a Queens Of The Stone Age hatását, lüktetősebb darab, kb. mintha nem is ugyanaz a zenekar játszana, mint előzőleg. A harmadik szintén egy füstösebb darab, inkább a hetvenes évek hippivilágát hozva, szintén fogós refrénnel. A negyedik nóta újra csak egy modernebb témát hoz, és ismét Josh Homme szelleme kísért a háttérben, ez a dal a többihez képest cseppet semmitmondó lett.

A zenén érezni, hogy zsigeri, nem szórakoztak sokat vele, a hangzás is garázs, koszos, fésületlen, ami zavaró az inkább a túl sok mély, kicsit búgós a sound. Ami választópont lehet náluk, az Karel hangja. Tipikus szereted vagy sem, eddig olyan véleményt még nem hallottam, aki mellett elsiklott volna a felvétel. Érdekes módon a hangszíne magasabb, mint várná az ember a külseje után, és teljesen bizarr módon helyenként Vértes Attilát is eszembe juttatta (a Dance egykori énekese), egyforma adottságaik vannak, bár nyilvánvalóan teljesen más zenei közegben mozog(t)nak.

Ehhez a zenéhez hozzátartozik a szutykosság, olykor a fals hangok is, ám ami bántja a fülemet, azok bizony Karel félrecsúszásai, amit már az első nótánál érezni nagyon. Ezt a refrént tüdőből kell énekelni, iszonyat bika hangon, ez viszont gyengécskére sikeredett, a magasak meg érezhetően erőltetettek, hamisak. A harmadik nóta az, ami a legneccesebb, itt már fülsértő frekvenciákba váltanak az énekdallamok olykor. Amíg nincs biztos tudás mögötte, kár erőltetni ilyen dallamokat, mert kínos lesz a produkció. Az amúgy egész pofás és itthon teljességgel hiánypótló zenét bizony mókássá teszi ez az éneklés.

Azóta készült még két új nóta, az egyik a csapat myspace-es oldalán meg is hallgatható. A zene tök lendületes, süt belőle a feeling, ám Karel még mindig nem tud énekelni, inkább kántál. Kár.