Shock!

Cd-t elindít, zene megszólal, én csodálkoz: tényleg a Let It Burn kiadó egyik újdonságához van szerencsém? A kiadótól hardcore, metalcore kiadványokat szoktam eddig meg, a Scars Of Tomorrow ennek ellenére inkább egy brutál death horda elsöprő erejével indított.

Kicsit bogarászom a borítót, hátha valami infóra bukkanok a szövegeken kívül: jelen zeneanyagot 2002-ben vették fel, a csapat pedig meglepő módon amerikai, nem európai. Azért ahogy pörög a cd, kiviláglik, hogy metalcore ez azért, inkább az Unearth vagy Caliban-féle stílusból. Vokálban hörgés, meg narratív részek váltakoznak, utóbbiak kissé a háttérben (vagyis még inkább a háttérben, mint a hörgés, mert azt is elmossa a gitár), vékonyan, kamaszos hangon. Mindezt olyan beleéléssel teszi, mintha arról mesélne otthon nagyinak, hogy mit evett tegnap ebédre. Egyébként a hörgés is borzasztó. Felteszem nem túl vének a csapat tagjai...

Nem rossz zene, de lassan már több metalcore lemez jelenik meg, mint death metal, amelyek többsége a középszürke átlagból semennyire sem emelkedik ki. Súlyosan szólnak a mélyre hangolt gitárok, de ez még nem jelenti azt, hogy ki bírtak találni egyetlen darab riffet, amit nem hallottunk hasonló zenekaroknál nyolcszázszor, vagy legalább a hatásokból olyan témát találtak volna ki, ami beleragad a fülbe. Ilyesmit ne keress. Átlagmetalcore átlagmetalcore-osoknak. Manapság jóval több kell a figyelemfelkeltéshez. Mondjuk jó dalok, ami arra ingereljen, hogy végighallgassam a lemezt, mert az most nagyon nehezen ment.