Kétlem, hogy sokan hallottak volna az írországi Scavengerről, de talán majd most többen megkedvelik őket. 2001-ben alakult a csapat, a debütáló lemezüket a Sentinel Records gondozza.
A zenekar biográfiájában a Megadethet emlegetik, mint hatást és ezt le sem tagadhatják, a riffek is a régebbi 'deth korszakot idézik, de amint megszólal Peter Dunne vokalista, az ember egy pillanatra azt hiszi, hogy Mustaine mester visongott a stúdióban. Itt megállnék pár pillanatra, mert az igaz, hogy nagy Megadeth rajongó vagyok, de azt azért elismerem, hogy Mustaine-nek egy árva hangja nincs (legalábbis elég "érdekes), az a denevéreket szégyenbe hozó visítás, amit éneklés címszóval zúdít a rajongókra, azért nem nevezhető az éneklés magasiskolájának. Így szoktuk meg, ma már furcsa lenne, ha más lenne. De. Ha valaki más kezd ilyen hangon zengeni és ezt még komolyan is veszi, azért az elég... hm... röhejes. Szóval nagyrészt a vokálrészek ilyen Mustaine-esen köpködők, magas tartományokban, enyhén nazálisan. Néha persze vált Peter és kicsit old-schoolabb thrash énekstílust alkalmaz. Nem egy nagy torok, na. Pedig nagyon ritkán, amikor megpróbál énekelni, amolyan Ray Alderes témákat is hoz, de ahhoz meg aztán főleg kevés a hangja.
A zene abszolút régi iskolás thrash, némi power hatással, sok váltással, kicsit dallamos riffekkel, aki leragadt a tizenöt évvel ezelőtti zenéknél, annak biztosan tetszeni fog a Scavenger. Nem is rossz amúgy, de nem is annyira jó. Hiányolom az igazán megjegyezhető témákat, amitől Dal kerekedik a riffhalmazból. Persze pörög végig a zene, még a középtempósabb részek sem vészesek, de valahogy se füle, se farka az egésznek. Mindehhez hozzácsapódik még a doboz-hangzás, a dobokat alig hallani, a gitárok is valami képtelenül tompák, pedig ehhez a stílushoz hasítaniuk kellene, dinamikátlan minden. A vokál túlságosan az előtérben szól, amitől hosszú távon idegesítővé válik. Ez a sound a mai világban az átlagdemó szintjét éri, el albumhoz édeskevés.
Az egyéniséget nagyon hiányoltam a zenéből, meg valami pluszt, amitől megjegyezhetővé válik, legalább egy icipicit. Még csak azt sem mondhatom, hogy jólesően végig lehet zúzni a lemezt, mert ahhoz is kevés. Közepesnél jobbat nem lehet adni rá, ahhoz kell némi érdekesség, amitől szeretni tudjam igazán a zenéjüket.
