Shock!

A német Scratched Surface nem egy kockáztatós típusú banda, melodikus thrashcore-t játszanak. Ugyan 2004-ben még egyszerűen kemény, de dallamos zenével kezdték a zenekarosdit, ráadásul a tagok igencsak a tinédzseréveiket taposták (13-17 év közöttiek voltak a srácok), azóta meg olyan sok víz nem folyt le a Dunán (sem), hogy irgalmatlan tudásra, tapasztalatra, bölcsességre tegyenek szert, így nem várható ősrobbanás a lemeztől.

Szódával fogyasztható thrashcore, csak sajnos nem játszanak semmi olyat, amit négyezer másik zenekar előttük nem mutatott már be a széles közönségnek. A lemez csupán 35 perces, ami sokszor kevés, olykor meg pont elég vagy tán sok is, ha egy szál eredetiséget imitáló ötletet nem tartalmaz a zene. Itt sajnos a harmadik-negyedik dal után menthetetlenül azt érezni, hogy már órák óta ugyanazt a két riffet csűrik-csavarják. Azt a pár elvétve felbukkanó, jobbnak mondható témát meg már másoktól sokkal élvezhetőbb formában hallhattuk. A vokalista srác sincs a helyzet magaslatán, néha az üvöltést felváltja valami majdnem-éneklés-féle izével, ott aztán totálisan elvesztettem a kezdeti jóindulatomat; srácok ez a zenekarosdi még elég korai ennyire nyilvános formában, a mezőgazdaságban is annyi kiaknázatlan lehetőség van még...

A borító unalmasan béna, a hangzás rettenet, főleg a dobok szólnak kegyetlen rosszul (jah, a mastering neve mellé odabiggyesztették Andy Classent, de hát már keveset tud segíteni rajta, ha alapból szarul keverték a cuccot), a műfajban meg találni akár rábökős módszerrel is sokkal izgalmasabb zenéket. Egyelőre ez a lemez nem győzött meg arról, hogy észvesztő módon rohanjak koncertre, ha a közelben járnak. Tipikusan az az album, ami nem vészesen rossz (sokkal inkább jellegtelen), és egyáltalán nem omlanék össze, ha nem hallottam volna róluk sosem.