Shock!

Fantasztikus, hogy a világ milyen iramban képes változni. 1969-ben a Deep Purple kiadta Concerto For Group And Orchestra című koncertlemezét, amely addig szokatlan módon a klasszikus zenét kísérelte meg házasítani a rockkal. Az ötlet eléggé bizarr és embert próbáló volt ahhoz, hogy ne váljon azonnal általános divattá, de azért rendre felbukkantak jobb, illetve rosszabb kísérletek Jon Lord alapötletének rekonstruálására.

Nekem személy szerint az volt mindig is a legfőbb gondom a legtöbb ilyesfajta próbálkozással, hogy a nemes célt – vagyis, hogy tökéletesen keverjék a két stílust –, alig pár zenekarnak sikerült csak elérnie, és bizony én nem sorolom ide a Purple-t. Viszont groteszk mód épp a metalnak is a szélsőségesebb ágaiban sikerült a leghatásosabban beolvasztani a klasszikus zenei részeket, jóllehet, idővel ezek a próbálkozások is beposhadtak és önismétlővé váltak.

Nem úgy, mint a görög Septicflesh, akik albumról albumra csiszolták ezt a furcsa elegyet, hogy már a 2008-as Communion egy egészen elfogadható kísérlet volt a tökéletes szimfonikus extrém metal megalkotására. Ezt a tökéletességet, vagy legalábbis közel tökéletességet, friss művükkel sikerült elérniük, a The Great Mass ugyanis tán a legzseniálisabb szimfonikus death/black metal album, amihez eleddig szerencsém volt.

A görögországi csapat sem egy amatőr bagázs, 1990 óta vannak a színen, s idei lemezük már a nyolcadik a sorban. Már az ízléses borító sokat sejtet, mind koncepcióról, mind igényességről, de még ez se volt képes felkészíteni mindarra, amit ezen a majd háromnegyedórás anyagon hallhattam. Vegyünk egy remek témákból felépülő, érdekfeszítő csavarokkal operáló death/black anyagot, és egy gazdagon, zamatosan megkomponált, de azért kellően hatásvadász nagyzenekari darabot, amely a legklasszikusabb horrorfilmek aláfestő zenéjének is tökéletesen megfelelne, de ugyanakkor néhol szerkezetében túl is mutat a szimpla filmzenei szerepnél. Próbáljuk meg aztán összeilleszteni e két darabot, s mit látunk? A részek tökéletesen illeszkednek egymáshoz.

A zenei egység tehát rendkívüli, a nagyzenekari rész remekül emeli a metalban ott domborodó drámaiságot, miközben a szélesebb hangszeres spektrumot a kemény zene tovább gazdagítja saját nyers erejével és súlyával. A két oldal itt tehát nagyszerűen pótolja a másikból mindazt, ami addig hiányzott belőle, ám mindez egyedül a Septicflesh tagjainak az érdeme. A nagyzenekari részeket a szokott módon ezúttal is az egyik gitáros, Christos Antoniou szerezte, s a zeneszerzői fejlődése teljesen nyilvánvaló. Másfelől maga az együttes is a maximumot nyújtja. Főként a basszer/énekes Seth Siro Anton mély, öblös hörgése és Sotiris V. gitáros fülbemászó dallamai emelendőek ki, utóbbi ugyanis még a tiszta énekért is felel. Fotis Benardo dobos is csúcsformában üt, de egy ilyen változatos tempókkal operáló zenénél vétek lett volna nem kihasználni a lehetőségeket.

A színvonal magas és egységes, de még így is akadnak afféle azonnal fülbe ülő darabok. Az egyik ilyen a The Undead Keep Dreaming, vészjósló hangulata szinte a legelejétől kezdve rátelepszik az emberre. Ez az egyik legfélelmetesebb tétel a lemezről, a hipnotizáló refrén pedig mindennek tökéletes megkoronázása. A Mad Architect címéhez hűen őrült egy darab, igazi lovecrafti világával az egyik legjobb dal, amit a gótikus horror nagymestere ihletett. A Risingban is nagyokat énekel Sotiris V., a záró Therianthropy, mely az emberben bujkáló állati fenevad kiszabadulásáról szól, pedig a másik legemlékezetesebb refrénnel felvértezett dal, jól is mutat a lemez végén.

Az album hangzása is kiváló, tiszta és arányos, minden hangszer szépen hallható, viszont nagy hangerőn érdemes döngetni a cd-t, úgy érezni a lemezen feszülő hangorkán igazi erejét. Ugyan az elején 9 ponttal akartam jutalmazni a görögök friss munkáját, ám hosszú hetek elteltével is még mindig szívesen veszem elő a lemezt, hatása alól pedig hosszú napokig képtelen vagyok szabadulni. Ismét egy kellemes meglepetés az idei szezonban.

A Septicflesh november 21-én Budapesten koncertezik az Amon Amarth és az As I Lay Dying társaságában. További részletek a Concerto honlapján.