Igazából hülye is lenne a Century Media, ha nem próbálna meg még utoljára egy kis pénzt csinálni egyik legjobb fejőstehenéből. A világ legsikeresebb metalcore bandája, a bostoni Shadows Fall következő sorlemezét Amerikában már az Atlantic gondozza majd, a világ többi részén pedig a Roadrunner, így hát a zenekar korábbi istállója még összekapartatott a srácokkal pár elfekvő témát, hogy öntsék őket végső formába, hozzácsapta két régebbi dal újra felvett változatát meg három feldolgozást, és piacra dobta, hadd szóljon.
Ez még akkor is érthető húzás, ha az ilyen típusú gyűjteményes anyagok a legritkább esetben érik el a rendes lemezek szintjét, és leginkább a die hard fanatikusoknak szólnak. Nincs ez másként a Fallout From The War esetében sem. Hat szám félig-meddig új itt: azért csak félig-meddig, mert alapjaikat még a The War Within idejében írták Brian Fairék. Ezek amolyan tipikus Shadows Fall nóták, egyesítenek mindent, amitől ez a csapat annyira jó, ugyanakkor nem véletlen, hogy pont ezek az ötletek nem kerültek végső kidolgozásra az előző lemez idején. Szó se róla, itt vannak a jellegzetes thrashcore tempók, Matthew Bachand és Jonathan Donais emblematikus gitársoundja, gördülékeny, horzsoló riffelése és lélegzetelállító szólóik - gitárfronton ezekkel az arcokkal csak nagyon kevés modern metal banda veheti fel a versenyt -, fogósak a refrének is, de az utolsó két sorlemezen legfeljebb csak jól elfértek volna a többi szám között ezek a nóták, ha érted, mire gondolok. Vagyis a kötelezően elvárható szintet hozzák, de annál többet egy szemernyivel sem. Nekem a nyitó In Effigy - Jason Bittner itt olyan cinezéseket mutat be, hogy az embernek leesik az álla -, a talán legdallamosabb Haunting Me Endlessly és a csapat hardcore gyökereit felidéző Going, Going, Gone tetszenek közülük különösen, bár a maradék három is kellemes.
Ami a két korábban született témát illeti, az egészen régi Deadworld még erősen magán viseli a göteborgi stílusjegyeket, így az Of One Bloodon is jól mutatott volna, de onnan valami miatt lemaradt. Mára a Shadows Fall eléggé elkanyarodott ettől a vonaltól, de ettől még nagyon erős a szám, az egyik legjobb ezen az anyagon. A This Is My Own inkább csak egy jó átlagos nóta a Bachand / Donais istállóból erős In Flames-ízekkel, ez korábban valami japán bónuszként volt csak hozzáférhető.
A három feldolgozás közül kettő igazán meglepő választás. Az Only Living Witness egy bostoni metal banda volt, az ide felrakott December egy jópofa, de nem túl érdekes málházós szám, különlegességét leginkább az jelenti, hogy Brian Fair végig énekel benne, amire ugye korábban a kiváló Pink Floyd feldolgozást leszámítva még nem nagyon volt példa a Shadows Falléknál. Brian amúgy nem csinálja rosszul ezt sem, bár tény, hogy adottságait össze sem lehet hasonlítani a metalcore vonal olyan torkaival, mint a Killswitch Engage-es Howard Jones vagy akár a Trivium főnök Matt Heafy. A Leeway nevű, számomra ismeretlen hardcore csapat Mark Of The Squealere egy nem túl izgalmas crossover nóta, de ezt is meg lehet hallgatni.
A legmeglepőbb húzás mindenképpen a Dangerous Toys első lemezéről származó Teasn', Pleasn' itt szereplő verziója a kultikus street rock banda énekese, Jason McMaster vendégszereplésével. Ez a választás mindenképpen azt bizonyítja, hogy a Shadows Fallék alaposan megtanulták a leckét, még ha nem is illik hozzájuk annyira ez a sörszagú party-induló. Mivel McMaster egy jellegzetes és állati erőteljes torok - halld még a szintén általa felénekelt klasszikus első Watchtower lemezt -, Brian is inkább csak statisztál neki a háttérben, az alapokat viszont nagyon jól elkapták.
Mivel a Shadows Fall előző két lemezét így néhány év távlatából is közel tökéletesnek tartom, meggyőződésem, hogy a következő anyaggal még nagyobbat léphetnek majd előre - addig is itt a Fallout From The War, ami időkitöltőnek és kasszacsengetésnek tökéletesen alkalmas. Aki szereti a zenekart, szerezze be, mert jó hallgatni, a többiek azonban nyugodtan továbbléphetnek.
