Shock!

Nos, a Chris Barnes-féle Six Feet Under egyre jobban eltávolodik attól a death metaltól, amiből annak idején előbújt. Az előző lemez kifejezetten nem tetszett, Barnes idétlen rikácsolása meg idegesített. Most is rikácsol még (szerencsére nem sokszor), úgy látszik, senki nem szólt neki, hogy nagyon buta és erőltetett az a hangszín.

Zeneileg málháznak, meg aztán a második dalban már punkrockolnak (meg később is persze), Barnes hangjára egyre több effektet eresztenek rá, viszont már néha érthető (és sokkal jobban feltűnik, hogy mennyire limitáltak a képességei most, hogy igyekszik érthetőbb lenni) is, hogy miket hörög. Mást, mint eddig. Teljesen elszakadtak a szokványos horrorral átitatott szövegektől, kemény politizálásba kezdett a zenekar. Nos, nem tetszik neki az, ami Amerikában megy. Nem csodálom mondjuk. Azért meglepő Barnes-tól ez a fajta szövegvilág. Nem hiszem, hogy túl sok vizet zavarnak majd vele, maximum betiltják a zenekart néhány helyen, amivel persze a betiltók minősítik saját magukat...

Tény, hogy ez már nem death metal. Valamiféle mélyre hangolt brutális riffek tömkelege, néha begyorsulnak, de inkább azon van a hangsúly, hogy a mondanivaló átjöjjön a produkcióból. Azért van itt mire hajat lengetni azért, de inkább a középtempó a domináns, olyan málházós a dalok nagy része. Mondjuk ezt annyira nem bánom. A címadó dalban meg már dallam-foszlányokat is hallhatunk. Nem semmi... Néhány hallgatás után kénytelen voltam megállapítani, hogy egy normális vokalistával többre vinnék, Barnes gyenge a mögötte muzsikáló zenészekhez. Gyakorlatilag a saját csapdájukban vergődnek.

A hangzás elég fura, annak ellenére, hogy a Morrisoundban készült, mondjuk Barnes volt a producer, így érthető, hogy saját magát tolta előre. Olyannyira, hogy kb. úgy szól a lemez, mintha hátul a konyhában zenélne a zenekar, itt a fülem mellett meg ordítana a vokalista. Érdekes... A zenekar fotósát viszont szurokba és tollba kellene hempergetni azonnal, a promó cd-n található több tonna kép színvonala egy magyar első demós zenekar színvonalát érinti alulról. Juj.

Először nagyon nem tetszett az új SFU lemez. Aztán szép lassan valahogy megenyhültem. Nem egy észveszejtő dolog zeneileg, meg sehogysem, de van benne valami, ami miatt mégis hallgattatja magát.