Shock!

november 22.
péntek
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Six Feet Under: Commandment

Igazából sosem szimpatizáltam túlzottan Chris Barnesszal. Monoton, mélyen bugyborékoló hörgése nem az én világom, ráadásul az utóbbi években tett gyökér nyilatkozatai is eléggé antipatikussá tették a szememben. Mindazonáltal próbáltam negatív előítéleteimet levetkezve közelíteni ezen lemezhez, és nagyjából sikerült is élveznem, annak ellenére, hogy nagy jóindulattal is csak közepes a cucc.

megjelenés:
2007
kiadó:
Metal Blade
pontszám:
5 /10

Szerinted hány pont?
( 7 Szavazat )

Az ex-Cannibal frontembernek, ha jól számolom, ez már a tizedik korongja hat láb mélyről - beleértve a két Graveyard Classics feldolgozáslemezt is -, és az április végén napvilágot látott Commandment egyáltalán nem tér el az általam eleddig hallott Six Feet Under művektől: ezen is többnyire lassú, súlyos, egyszerű death metal leledzik.

Ütött-kopott, sablonos gitártémák, ezerszer hallott riffek, itt-ott néhány pofásabb szóló, mindez monoton hörgéssel. Ráadásul a hangzás sem valami acélos; tompa, puffogó a dob, és a gitár is eléggé elmosódott; érzésem szerint túl nagy teret hagytak Chrisnek. A mi jó Barnesunk meg néha szabályosan erőlködik, mintha nem igazán jönnének belőle a hangok. A Bled to Death-ben szinte már sírnivaló amit kicsikar magából, de az Evil Eye is olyan, mintha szabályosan küzdene, ami, valljuk meg, meglehetősen furcsa.

A lemezen hallható nótákról sokat nem lehet elmondani, mindegyik tök egyszerű, pőre death metal. A nyitó Doomsday nem meglepő módon egy doom riffet tol végig, a Thou Shall Kill egy gyorsabb darab, a Zombie Executioner meg nemcsak címében utal a Death klasszikus nótájára, a Zombie Ritualre. Az Edge of Hatchet is tök egyszerű, viszont legalább a refrén alá sikerült egy emlékezetes témát pakolni, nagyjából viszont ki is merült ezzel a pozitívumok tárháza. A Bled to Death is egy egész jó témával indul, de mivel semmi más nem hallható a nótában, ez is hamar unalomba fullad, amin még a végén hallható, slayeres gitárvijjogás sem segít valami sokat. A Resurrection of the Rottenben és az In a Vacant Graveben van egy-egy rövidke, ám egész pofás szóló, egyébként viszont semmiben sem különböznek a többi nótától.

Teljesen átlagos, izgalommentes, unalmas lemez ez sajnos, és kissé izzadságszagúnak is érzem.

 

Hozzászólások 

 
#1 Dead again 2019-04-22 21:56
Nem tudom, nálam nagyon működik, a megközelíthetet len Warpath mellett ez az egyik kedvencem tőlük.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Friss

Hozzászólások

Galériák

 

Suicidal Tendencies - Budapest, Zöld Pardon, 2012. július 11.

 

Psychotic Waltz - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Wisdom - Budapest, Petőfi Csarnok, 2010. november 28.

 

Beardfish - Budapest, A38, 2010. október 24.

 

ZZ Top - Budapest, Papp László Budapest Sportaréna, 2009. október 15.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.