Shock!

Német metalcore csapat - talán nem is kellene folytatnom, mindenki tudja milyen klisékből, témákból áll a Six Reasons To Kill zenéje. Ez éppen az üvöltözős fajta, amiben vajmi kevés másfajta vokálrészt hallhatunk. Rendes éneklés nincs is.

A nyitó dal után kicsit megleptek a totálisan death metalos kezdésű második nótával, de aztán visszavettek az ilyesféle brutalitásból, csak úgy módjával tiporják agyon a hallgatót. Furcsa a metalcore párosítása a Cannibal Corpse tipikus stílusjegyeivel, de biztos van, akinek ez fog tetszeni. Dallamosabb énektémák először a harmadik dalban bukkant fel, épphogy két szó erejéig nem a standard ordítozást hallhattuk, ebben a dalban még némi szintivel dúsított mál-há-zást is hallhatunk ám.

Az utóbbi időben ugye túlcsordult már az is metalcore zenekarokból, aki véletlenül jutott hozzá ilyen lemezekhez - hát még aki firkászként tengeti napjait - , szóval volt bennem némi előítélet, ami olykor elő is jött, de valahogy mégsem tudom élből utálni ezt a lemezt. Talán mert bennük van valami a death metal mocskosságából, talán mert nem a klasszikus metalos témákat erőltetik, ha kell, ha nem - igaz nem is fektetett két vállra a lemez egésze, de alapjában véve kellemes hallgatnivaló volt számomra a Reborn. Kicsit ugyan hatásvadásznak éreztem pár helyütt a nótákat, viszont a helyenkénti szintihasználat javára vált a nótáknak. Az meg főleg, hogy középtájra beraktak egy kis nyugis, merengős nótakezdést, amire még nem mondhatja senki, hogy nyálas, viszont helyrerántja az addigra kétszázharmincra felpumpált pulzusszámot. Mondjuk összességében ez a dal pont nem tartozik a kedvenceim közé, hiába próbáltak itt zeneibbek lenni, ilyenkor látszik, hogy aki zúzni kiválóan tud, az nem biztos, hogy egy lassabb, összetettebb témával is ugyanúgy meg tud birkózni. A nyekergős énekhang meg kínossá is kezd válni. Lapozzunk is. A következő dallal szétlapítanak. Aztán megint. És megint. Kicsit ezért soknak is érzem a negyvenkét percet, egy-két nótával lehetett volna kevesebb az album - nem biztos, hogy szegényebb is lett volna tőle.

A cd kiállítása is korrektnek mondható - még kukacos kép is van benne -, a koncertképeket nézve meg észrevehetjük, hogy kiválóan betanulták az összes metalcore klisét (gitárnyak égnek emel, térdelve gitároz, félrefésült frizura nem libben).

Stíluson belül hallgatható cucc.