Shock!

A black metal kísérletezős ágának egyik művelője (és egyben a scene egyik legszerencsétlenebb fejű taggal rendelkező formációja), a norvég Solefald harmadik albumával rukkolt elő, nem meglepő senki számára, hogy most sem ragaszkodtak a hagyományokhoz, mertek újítani.

Hogy black metalként kezdték, csupán a néhol előforduló gyorsabb tempó, és a kevés károgás utal rá, meg a szintetizátor szerepe. A második dal hallatán tipikusan kategóriák nélküli, egyedi érzés- és zenei világot magába foglaló témákat hallhatunk, hol az indusztriális megoldásoktól kezdve a kórusokkal kísért dallamos énekig minden fellelhető, öntörvényűen. Ha azt mondom, hogy rock'n'rollos elemeket is fel lehet fedezni néhol, megijedtek? Nem kell, mert volt már ilyen a nap alatt, a Solefaldnak meg kifejezetten jól áll ez a kavalkád. Kicsit agyasabb megoldásokat vártam volna, mondjuk így sem rossz, de még különlegesebbé lehetne tenni az összhatást. A nettó punkos The USA Don't Exist-től a záró parás hangulatú Hierarchig széles a duó zenei skálája.

Hangulatos, érdekes zene, az elvontság felé hajló emberek számára.